Jidwar

Írta:  Earthdawn Journal #4
  • Betűméret
Értékelés:
(0 szavazat)

Tartalom


Vannak idők, amikor megnyugvással tölt el, hogy könyvtáros lettem. Bár a munka gyakran unalmas, tanulmányom tárgya mindig csendesen fekszik, és várja, hogy forgassam lapjait.
Kylara B'Tenn, főadminisztrátor, Állatvilág Terem, Feljegyzések Csarnoka

Amikor a mocsarak teremtményei után kutattam, elkövettem azt a hibát, hogy nem néztem meg, hova lépek. Azt mondták, hogy nemsokára megint fogok tudni járni, de az egyensúlyom hibádzni fog, amíg nem tanulom meg, hogyan ellensúlyozzam ki a nagylábujjam hiányát.
Amíg képtelen vagyok folytatni a vándorlást, inkább a felfedezéseim dokumentálom, beleértve azt a részt, ami a nagylábujjamba került. A Rémek által megváltoztatott lények közül nem mindegyik tartozik a hatalmas fenevadak közé, amiket azonnal be lehet sorolni veszélyesként. Legalább egy esetben, egy korábban ártalmatlan rovart rontottak meg, mely a maga módján éppen olyan veszélyessé vált, mint a nagyobb méretű rémfertőzött teremtmények.

A jidwar egy apró, sötétbarna páncélú bogár, ami akkora mint a kisujjam. A lábak helyén a jidwarnak olyan uszonyai vannak, mint a tengeri teknősöknek, amiktől nagy mozgékonyságra tesz szert a vízben, és elfogadható tempóban kel át a saras, mocsaras részeken is. A rágói borotva élesek, és nagyméretűek, csaknem a testhosszának harmadáig nyúlnak ki.

A jidwar a Dél-Barsaive-i lápokban, mocsarakban tanyázik, és mindent megeszik, ami az útjába kerül. Ha egy tócsában csak egy volna belőlük, valószínűleg telhetetlen falánkságuk nem okozna ekkora problémát, de a jidwar 30-100 fős rajokban fordul elő - a szóbeszéd szerint. Őszintén szólva nem igazán volt alkalmam arra, hogy megszámoljam őket futás közben, inkább azzal foglalkoztam, hogy minél messzebb kerüljek az élőhelyüktől. Amint bármilyen zavart éreznek a vízben, az egész raj azonnal támad. Állítólag, ha egy ló rossz helyre lép, és a patája tófenék dágványába ragad, ezek a lények előbb csontig rágják a lábát, mielőtt a lovas kiszabadíthatná.

Bár a jidwar szapora jószág, szerencsére nagyon nehezen közlekedik a szárazföldön, és vizilény természete ellenére továbbra is levegőt lélegzik. Ebből egyértelműen következik az is, hogy a lény élettere nagyobb víztömegekhez kötődik, továbbá, hogy az élőhelye környékén okosan szétlocsolt olajjal szemben védtelen. Még csak meg sem kell gyújtani, csupán várni kell egy kis ideig, amíg a kis kártevők megfulladnak. Nem sokáig bírják levegő nélkül, és utána viszonylagos biztonságban folytathatod utadat. Persze ha egy ideig nem sétál ennivaló a tavukba, a szűkös időkben a jidwarok egymás ellen fordulnak, ezzel a túlszaporodást is megelőzve.
Egy egyszerű fortély segítségével könnyű felfedni a rovarokat a gyanúsnak látszó vízben: egy kis darab fát kell bedobni, amit azok ehetőnek néznek, és ezután másodpercekig mintha forrna a víz a bot körül, amíg rá nem jönnek, hogy nem étel.
Ha engem kérdezel, mindig lesz nálam néhány kicsiny gally, ha ismét olyan állapotban leszek, hogy útra keljek.

 


Előző 1/2 Következő »

Kapcsolódó elemek

Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!