Brazt'ul-char

Írta:  Earthdawn Journal #7
  • Betűméret

Tartalom

A játékos karakterek úton vannak valahol Itt és Ott között. Hirtelen, egy domb hajlatánál meglátnak egy Rémet, amint obszcén módon guggol. Hatalmas, úgy néz ki, mint egy tundra szörny, és egy varangy keveréke, rühes sebek vannak a bőrén, s a sebekből savas gáz szivárog. Reumás szemek pislognak a faháncsból és iszapból összetákolt kalapja alól, és hosszú karjával legyezi magát lassan egy nagy tölgy szerencsétlen maradványával. Az elmormogott varázslatok és éles fegyverek egy pillanatra megtorpannak, amikor is a Rém meglepetésében pislogni kezd lassan, mosolyra nyílik a szája (talán, hát tudod, igen, nevezzük mosolynak), és megszólal: A Szenvedélyek áldása rátok ezen a ragyogó szép napon, drága barátaim! Vajon mi lehet ez a szörnyűség?

Ez Brazt'ul-char, vagyis a Rém. Brazt'ul-char jól tudja mit tesznek a csúnya, bosszantó adeptusok az olyan szorgalmas Rémekkel, mint ő: kis darabokra aprítják őket. Brazt'ul-char egyáltalán nem vágyik arra, hogy bármekkora darabokra aprítsák. Főleg, hogy igen lassú az anyagcseréje, és az olyan falu megemésztése, amit legutóbb felfalt, általában néhány hónapba is beletelik. Az ilyen időszakokban lassan vándorol Barsaive-en keresztül, miközben keserűen panaszkodik a teli pocakja miatt, és hogy mennyire meleg van ebben a barátságtalan dimenzióban.

Boldogan elmeséli bárkinek, aki szán rá egy pár percet, hogy leüljön és meghallgasson egy Rémet, hogy az ő otthonában egyáltalán nem szokásos ez az aggasztóan enyhe időjárás, ami mostanában Barsaive-en van. Ha nem lenne ilyen törékeny az egészsége (rövid, drámai szünet és egy harákoló köhögés), akkor már évszázadokkal korábban összecsomagolt volna, és itt hagyja ezt az átkozott dimenziót. Tényleg, fogalma sincs, hogy miért marad még itt (mondja miközben egy troll lábszárcsontján rágódik, amit egy ilyen hosszú, kimerítő délutánra tartalékolt), de ha már egyszer itt van, nem tehet ellene.

A karakterek meg lehetnek döbbenve e szívélyes Rém láttán. A Rém semmi jelét nem mutatja, hogy meg akarja őket rontani, támadni, vesztegetni, irányítani, vagy összezavarni. Brazt'ul-char az udvariasság és az előkelő világ megtestesítője. Belül számító, gonosz, gyilkos, undorító, lélek nélküli, és elkötelezett minden földi élet kiirtásában. Melyik Rém nem az? Csak ő nem lát okot, amiért neki ettől udvariatlannak kéne lennie. Brazt'ul-char aggódik, hogy olyan adeptus csapattal találkozik, akiket nem tud kezelni lassú és óvatos természetével, így egy igazán bizarr és agylázító ötlete támadt: Ha udvarias mindenkivel, nem fogják megtámadni, és otthagyják, hogy békében emésszen.

Mint ilyen, Brazt'ul-char igen szokatlan, és más szerepjátékra ad lehetőséget egy kampány alatt. A Mesélőnek meg kell győződnie arról, hogy a játékosok nem tapossák el rögtön a Rémet, hogy nem akarják például Verjigormot saját beleikkel megfojtani, hogy megmentsék Barsaive-et, különben az ilyen játékrontók el fogják szalasztani a Brazt'ul-charral való találkozás igazi furcsaságát, s azonkívül unalmasak és nyersek egy olyan kifinomult társalgóhoz képest, mint Brazzy, aki inkább a tízméteres fatörzsével fogja megkérni őket, hogy foglaljanak helyet - örökre.


Előző 1/3 Következő »

Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!