Szürke Farkasok

Írta:  Earthdawn Journal
  • Betűméret
Értékelés:
(0 szavazat)

Tartalom

- Attól tartok rossz híreim vannak számodra. - mondta a férfi reszelős hangján - A barátod nem fogod újra látni. A Farkasoknál van.

 - Farkasok? - kérdezte - Kik azok a farkasok, hogy azt gondolod, nem tudjuk kimenteni a fogságukból? Több csapat banditával néztünk már szembe azelőtt, és jó néhány adeptussal is. Mifélék ezek a Farkasok, hogy félnünk kéne tőlük?

 

 - A Szürke Farkasok nem emberek többé... már nem. Az embereknek lelkük és szívük van. A Szürke Farkasoknak egyik sincs. Semmi másuk nincs egy üres fekete lapon kívül, ami a Halálnál vár rájuk.

- Képtelenség, amit beszélsz, öregember! Beszélj érthetően!

 - Ahhh ahhh ah. Ne légy rám dühös te lány, nem fogod kitisztítani a fejem a fenyegetőzéseddel. Kérlek, légy tekintettel hajlott koromra.

- Rendben öreg, itt van még tizenöt ezüst. És most, hogy kiürítetted az erszényem, és nincs már mit adnom, beszélj, és mondd el, mit tudsz a Szürke Farkasokról.

- Jólvan, lány, el fogom mondani, amit tudok. Nem szívesen látnám, ha egy gyümölcsöző kapcsolat hirtelen véget érne, tekintsd hát beruházásnak a részemről.

 Dél felől jöttek, körülbelül két esztendővel ezelőtt, egy csapat Dinganni, gyalogosan utazva.

 A páncéljukra a hosszú út és a föld pora rakódott, és olyan szaguk volt, mint az űzött vadaknak.

 Miután némi felszerelést vételeztek Torgaktól, anélkül, hogy visszanéztek volna, nekivágtak a Kisebbek felé. Senki sem kérdezte, hogy mi elől futnak, s az összes bolondhoz hasonlóan, akik a pusztulásukba rohannak, hamarosan feledésbe merültek.

 Nem telt el három hét, és egy csapat Dinganni harcos jelent meg a városban. Vérvadászaton voltak, egy hitszegő Dinganni Sámánt kerestek, akit Szürke Farkasnak hívnak. Miután Torgakkal beszéltek, megtudták, hogy a Dingannik, akiket keresnek nem jöttek elő a romokból már hetek óta. Feltételezték, hogy meghaltak. A csapat egy rövid kitérőt tett a Kisebbekbe, de muszáj volt meghátrálniuk az élőhalottak elől, akik ott vártak rájuk, így a vadászatuk befejeződött mindenki megelégedésére.

 Senki sem gondolt a hitszegőre egészen tavalyig, amikor öten kerültek elő a romok közül, és Haven központja felé sétáltak. Nem voltak többé rémült és üldözött férfiak, akik a biztos halálba menekültek. Hitszegő Dinganni harcosok voltak, akik büszkén lépdeltek, hogy ennyi ideig túléltek Parlainth-ben. Rengeteg felszerelést és tárgyat vettek Torgaktól, szörmét, acélt, véramuletteket, gyógyitalokat, ételt. Majd visszatértek a romokba anélkül, hogy bárki is megakadályozta volna őket.

 Néhány hónap múlva még több Dinganni kezdte róni Haven utcáit. Mindnyájan hitszegők, renegátok voltak, sokan mégis hordták még a Dinganni nép jeleit. Hamarosan harcokra került sor, ahogy várható volt. Kocsmai verekedések meg hasonlók. Torgak bezárt hármat közülük, de azon az éjszakán betörtek a fogdába, és kiszabadították az embereket, majd földig égették a fogdát. Nem volt szíve bezárni őket. Nem magát féltette, de nem akarta, hogy az ártatlan városiak, vagy városőrök a renegátok keze által haljanak meg.

 Ahh, de a valódi történet csak most kezdődik. Három hónappal ezelőtt az egyik Dinganni ismét előjött a romok közül. Nagyszerűen nézett ki, majd két méter magas, és erős, mint egy ló. A jobb kezén három fémpengét viselt, ami az alkarjához és csuklójához volt rögzítve, mint valami fegyver. Igazán szép látványt nyújtott, csillogó éle, mintha üveg, vagy kristály lett volna. A férfi egy hatalmas szürke farkas prémjét viselte, és a szemei... a szemei különböző színűek voltak, az egyik ragyogó kristály kék volt, a másik pedig aranyszínű. Egyenesen Agramen boltjához ment. Nem tudom, hogy mi történt bent, de amikor kijött, egy hatalmas erszény pénz is volt nála. Torgakhoz vette az útját, ahol szintén üzletelt, és visszatért a romok közé. Mindvégig mosolygott...

 Hát ez az, ami történt az elmúlt pár évben. Nem szeretjük őket. Senki sem szereti, de nem lehet sok mindent tenni ellenük. Úgyhogy, mint látod helyesebb lenne, ha elfelejtenéd a barátaid. Ha ezt teszed, sokkal könnyebb lesz mindenkinek.

 

- Ez minden? Ez minden, amit tudsz? Nem tudod elmondani, hogy miért jöttek, vagy mit kerestek itt, hogyan lettek hitszegők?

- Hát... valamicskével többet is elmesélhetek... nagyon szép az a gyűrű az ujjadon. Mondd csak, ezüstből van?

- Jól van, jól van öreg, vedd ezt az átkozott gyűrűt, és mondj el mindent, amit tudsz!

- Rendben, akkor folytatom a mesém. Egy hónapja egy másik Dinganni érkezett Havenbe. Mivel épp arra jártam, vettem a bátorságot, és hallgatóztam egy kicsit. Más volt, mint a többiek, és ez felkeltette az érdeklődésem.

 Magus Ursus néven mutatkozott be, Dinganni Sámán volt, akinek az volt a küldetése, hogy levadássza és megölje a hitszegőt, akit Szürke Farkasként ismernek. Más volt, mint azok a Dingannik, akiket eddig láttam. Büszke volt és erős, mint mindnyájan, de a saját büszkesége, és becsülete volt, amivel a Vérvadászok vezetője nem rendelkezett. Nem a bosszú, vagy a vér nevében jött. Engedélyt kért Torgaktól megölni minden hitszegőt Haven falain belül. Amikor Torgak puhatolózni kezdett az indítékok iránt, Magus kifejtette.

 Szürke Farkas a Dinganni törzs legnagyobb sámánja volt. Becsületben tartotta a pozicióját, s az emberek is tisztelték. Gyakorolta még a Varázslói és Elementalista művészeteket is, és ismert volt, mint látnok. Egy éjszaka, ismeretlen okból legyilkolta álmában a törzsfőnököt, és ellopta Kro'arn'lesh Karmát, ami egy különleges kristályfegyver, és generációról generációra mindig a törzs főnökére szállt.

 Aztán elmenekült, harcban rengeteg embert megölve, akik annak idején hozzá tartoztak. Városról városra utazott, és városról városra üldözték a Dingannik, akikkel találkozott. Ki ilyen, ki olyan okból. Most a Szürke Farkas elnevezte a bandáját maga után, és ide menekültek. A Szürke Farkasok a Dinganni nemzet szégyene, és Magus azért jött, hogy lemossa a szégyent minden Dinganniról, s hogy visszaszerezze Kro'arn'lesh Karmát.

 Torgak meg akarta szabadítani Havent a Farkasoktól, így megadta Magusnak az engedélyt a vadászatra. Néhány nappal később kitört a harc a Gyertyaöntő mellett az Új Városban. Magus és öt Dinganni harcos között. Eredményeképp öt Dinganni harcossal kevesebb lett, és Magus néhány sebbel gazdagabb. Elhagyta a várost, attól félvén, hogy amíg le van sérülve, lecsapnak rá. Nem mutatkozott, de megígérte, hogy visszatér. A harcbéli képességei azt mondták, hogy több, mint egyszerű férfi, ő a gyógyír a Dingannik sebére. Amikor harcoltak, a tekintete a Halálé volt, ahogy elvágta a torkukat.

 Ha a Halál egy bosszúállója nem veheti fel a versenyt öt Szürke Farkassal, hogyan tudnád te kiszabadítani a barátaid? Ha egyáltalán él, ahogy feltételezed.

 

- Köszönöm öreg. - mondta - Remélem frissen szerzett vagyonodnak még sok hasznát veszed. És ne félj, visszatérünk, épségben és egészségben a barátunkkal együtt. Mert ahol egyetlen ember túlél egy harcot öt ellenében, ott a mi csapatunk is helyt fog állni. Csak egy kis előre gondolkodás kell, semmi más.

 Ezzel a lány felállt, még vetett egy utolsó pillantást az öreg koldusra, majd távozott.

 A koldus felállt, kihúzta magát, mert nem volt egy alacsony ember.

- A Szenvedélyekre, egyre nehezebben bírom az öregember részét. - szitkozódott magában De tele van az erszényem, és itt ez a kis ezüst csecse-becse is kárpótlásul. Sebaj, gondolta magában, miközben letörölte a sminkjét, és befordult az egyik sikátorba. Hát akkor irány a Troll, jöhet egy kis sör meg egy jól átsült hús Mi a' Gah!

 

 A csaló teste lassan csúszott a földre, miután a három csillogó ezüst és kristály penge véresen visszahúzódott felszabdalt hasából. Egy pillanattal később a gyilkos óvatosan kilesett a sikátor sarkán, arany szeme az izgalomtól csillogott a holdfényben.

 - Igen kislány, gyere el a barátodért, már várunk rád. fűzte hozzá egy elégedett mosollyal Hiszen te vagy az, akire már kezdettől fogva pályáztunk.

 


Előző 1/4 Következő »

Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.