A Pukkanó Quokka (Quokka Explodus) egy kicsi, robusztus emlős, ami körülbelül egy méter hosszú. Megjelenése hasonlít egy nagy patkányéhoz. Kicsi füléről, hosszú farkáról és ugráló járásáról könnyen felismerhető.
A qelodo rokona lehet azoknak a gyíkoknak, amelyek képesek a bőrük színét változtatni. Barna és zöld szín különböző árnyalatait veszi fel, hogy tökéletesen beleolvadjon a levelek és a csupasz ágak közé.
A csüngő denevér egyszerre remény a sokat szenvedett föld gyógyulására, másrészt az utazások során egy veszélyforrás, mégha csak véletlenül is.
A jidwar a Dél-Barsaive-i lápokban, mocsarakban tanyázik, és mindent megeszik, ami az útjába kerül. Ha egy tócsában csak egy volna belőlük, valószínűleg telhetetlen falánkságuk nem okozna ekkora problémát, de a jidwar 30-100 fős rajokban fordul elő - a szóbeszéd szerint.
Az edex és a többi gyík közti különbség elsősorban a védelmükben rejlik. Egy olyan méreganyaggal rendelkezik, ami bénulást okoz, és akár egy linfaitet is megállít.
Amikor a potenciális áldozat felbukkan, a béka hártyáit kiterjesztve elrugaszkodik a fa tetejéről, és halkan lesiklik, akár egy bagoly. Ez az egy esélye van a sikeres támadása, mivel repülni nem igazán tud, de ha elég közel kerül kiszemelt áldozatához, akkor használhatja karmait és méregfogait.
A Csapást követően évtizedekig csupán legendának tartották ennek a lénynek a létezését, aztán TH 1473-ban a Sárkány-hegység déli részén felfedezték egy kis csoportjukat. Jerrim Enod és Keltor Gracce throáli tudósok tanulmányozták oket. A hippogriffek félig ló, félig griff lények, mindkét fél legjobb tulajdonságait ötvözve.
A Rémek okozta romlás különösen csúnya megnyilatkozása a vuljecn. Aránylag kis madár, akkora, mint egy troll keze. A teste zömök és izmos, de áramvonalas, aminek következtében fantasztikus sebességet ér el zuhanórepülésben.
A Servos leghalálosabb kígyóinak egyike. Ártalmatlan külseje ellenére mérge másodpercek alatt megölhet egy trollt. Maximális hossza nem nagyobb, mint fél méter, átmérője pedig körülbelül akkora, mint egy ember kisujja.
Ezt az állatot a Servos bennszülöttei lektas'tigathnaként emlegetnek. A szó szerinti fordításban ez bokaharapót jelent. A tigathnát körbeérné három elf tenyér, és ártalmatlan szőrlabdának néz ki. Szeret lyukat ásni, és belefeküdni. Amikor egy állat elhalad mellette a tigathna felbukkan a lyukból, összeszorítja állkapcsát áldozata lábán...
Az ufghant egy érdekes, kigyószerű lény a Kígyó-folyó vidékén, két fejjel, és egy veszélyes méreggel, ami nem csak harapás útján, de célpontjára köpve is veszélyes lehet.
A spoogra apró, világos narancssárga és nem nő 7-8 cm-nél nagyobbra. A spoográk megfertőztek már minden Névadók lakta vidéket a Servos Dzsungelben és környékén. Különös vonzalmat éreznek a só iránt, ami sok helyre odavonzza őket, ahol nem kívánatosak.
Barsaive déli dzsungeleiben és a Köd Mocsárban él ez az utazókra leselkedő veszély. Kinézete leginkább a medúzára hasonlít, a gelteckin olyan, mint egy felfordított zacskó, az alsó pereméből kiinduló tucatnyi szálszerű karral. Megfigyeléssel sikerült megállapítani, hogy a lény valamilyen gázt termel a testében, amit a hólyagjaiban elraktároz, és ez segíti a lebegésben, mivel a gáz könnyebb a levegőnél.
Amikor a Névadók a délnyugati síkságon vándorló csordákról mesélnek, hajlamosak nagy legelésző emlősökre gondolni bozontos szőrzettel és széles szarvakkal. Hacsak nem voltak ott valóban, nem gondolnak madarakra. A tabrik nagy röpképtelen madarak, akik kisebb nyájakban utaznak, akárcsak a bozontos emlősök, akik szintén megtalálhatók a síkságokon.
A kygren a legnagyobb halászmadár a Kígyó-folyó mentén. A hófehér tollazatát a farkán és a szárnyai végén fekete tollak díszítik. Sajnos a madárnak csak a tollazata gyönyörködteti a szemet. A kygren feje vékony, a feje búbja szinte csúcsos, a csőre pedig aránytalanul hosszú. A csőre alján bőrzacskó található, amiben akár egyszerre több halat is képes tárolni.