Tartalom
A lakosságról
Az eredeti lakosok emberek, elfek és szélszerzetek voltak. Elszórva akadt néhány törpe és más faj is köztük. Ahogy a falu elkezdett ismertté válni, a Perzselő törzsek, akik a Halál tengerénél és a déli hegyeknél töltött szolgálatukból tértek vissza, szállókat kezdtek felállítani a társaiknak. Ami azt jelentette, hogy az orkok ott maradtak, hogy irányítsák az ingatlanjaikat. A t’skrang-ek is egyre gyakoribbak lettek, ahogy a folyó menti kereskedelem beindult.
Ennek az irománynak az idejében a lakosság jelentős része emberekből és orkokból áll, néhány elfből, sok t’skrang-ből a Hajófenékben és Dokkban, és a többi faj néhány képviselőjéből. A maradék szélszerzet kalandozó és tolvaj klánokba tömörültek, és elvből nem nevelik a gyermekeiket a városban.
A lakosság két fő csoportra oszlik, a Dokkosokra és a Dombosokra. A Dokkosok azok, akik a Dokkban vagy a Hajófenékben dolgoznak, és azok, akik bár szeretnék látni, ahogy a vagyonuk gyarapodik, de nincs ínyükre megszabadulni a város kellemetlen elemeitől.
A Dombosokat azok alkotják, akik a Dombon élnek, és szeretnék látni, ahogy a Hajófenék porig ég és a város újra egy nyugodt földművelő közösség lesz. A két tábor rendszeresen összecsap, gyakran erőszakosan. Ha valaki nem oldja meg a helyzetet, a város hamarosan egy csatatérré változhat.