A sötétség utcái

Írta:  Earthdawn Journal #4
  • Betűméret

Tartalom

 

A Kormos Város

Áttekintés

Először is a kalandozók ismerjék meg a város hangulatát, ízleljék meg a félelem és a kétségbeesés ízét, ami a városlakók között már régóta elterjedt. Keressenek szállást és beszélgessenek, ismerkedjenek meg a helyiekkel.

Előkészítés

Az adeptusok nehéz és viszontagságos vándorlásuk során egyszer csak hatalmas zivatarba keverednek, így úgy döntenek, hogy a közeli Jerris városa felé veszik útjukat.

Ahogy közelednek a város felé olybá tűnik, mintha a város körül egy sötét, feketés-szürke, füstös köd fal emelkedne. Ám ez cseppet sem kedvetleníti el őket, mert már a meleg ételre és a hideg sörre gondolnak.
Fél óra múlva lépik át a város kapuját. A városőrökön elnyűtt keményített bőrpáncélt látnak, s ebből rájöhetnek, hogy a városban valami nincs rendben. A kormos utcákon sétálgatva keressenek egy helyet, ahol megpihenhetnek és leöblíthetik torkukról az út porát. Útjuk során feltűnik egy fa épület, amelynek tetőzetére egy árbocot szereltek. Közelebb érve látható, hogy ez az épület egy kopott léghajó, amit a földhöz erősítettek. Az aljára a következő szöveg van festve: A Földhözragadt Drakkar. A kalandozók bemennek.

Szemük lassan szokik hozzá az öreg világítókristály által nyújtott félhomályhoz, ami már hosszú évek óta lóghat a léghajó mennyezetén. A fából és rézből készült pult mögött egy nagydarab troll férfi áll. Néhány kisebb csoport üldögél bent, halkan beszélgetnek. A felszolgáló lányok szűk nadrágot és laza inget viselnek, s az asztalok körül sürgölődnek. A sarokban magányos törpe zenész ül, és lantján játszik s közben egy tengerész nótát fütyül.

A falon kötéllétra és halászháló lóg, a plafonra réz harangot és egyéb, a hajókon használt eszközöket függesztettek fel.
A kalandozók lélegzete is eláll, amint oda lép hozzájuk egy gyönyörű fekete hajú pincérnő és azt kérdezi:
- Egy asztal kellene, srácok?

A karakterek letelepednek és szoba után érdeklődnek. Megállapodnak a tulajdonossal Árbócjavító Boriggal, hogy kivennének néhány szobát. Borig egy visszavonult égi portyázó, aki szereti a meséket és a jó italokat. Játékos, hangos és barátságos fickó.
A hősök ételt és italt rendelnek.
Az egyéb részletek rád vannak bízva!

A nap vége felé már sokkal kipihentebb mindenki. A hideg sör különösen ízletes és a meleg étel is bőséges. Lehet szerencsejátékozni vagy a sarokban gubbasztó törpét is, rá lehet venni, hogy játsszon valami nótát.
Néha egy-egy ember hangja hallatszik, amint éppen korábbi hőstetteiről, kalandjairól mesél.

Ahogy lassan beesteledik az ivó egyre csendesebbé válik. A vendégek lassan elmennek, csak az marad, akinek szobája van és persze a személyzet.
A pincérnő (Karina) aki asztalukhoz vezette őket, hoz nekik még egy kör italt, és közben végig mosolyog.

Ha rákérdeznek Karinánál, hogy miért mentek haza a vendégek ilyen korán, akkor csak annyit felel, hogy hallgassák meg a sarokban ülő törpe (Brooz) egyik meséjét.
Az ivóban erre minden elcsendesedik, és Brooz belekezd a mesébe.

" Üljetek körém cimborák és hallgassátok mesém! Úgy mesélik a népek, hogy Jerris városát megátkozták! Ez tán igaz is lehet, viszont úgy tűnik, hogy az átok elkezdte kifejteni hatását!

Hónapokkal ezelőtt emberek kezdtek eltünedezni éjjelenként az utcákon. Az első esetek még nem keltettek feltűnést. Csavargók és koldusok voltak az áldozatok, akiket senki sem hiányolt. De ahogy telt-múlt az idő, egyre több ember kezdett eltűnni a városból. Kereskedőknek, mesterembereknek, sőt városőröknek is nyoma veszett, de sehol semmi nyom.
Manapság már a legtöbb városlakó retteg sötétedés után. Mindenki igyekszik csoportosan közlekedni. Azt beszélik, hogy egy rettenetes szörny falja fel a névadókat. A lény nem bírja a napot, ezért csak éjszakánként merészkedik elő. Sokan attól félnek, hogy a szörny egyre erősebbé és hatalmasabbá válik, ahogy egyre több áldozatot szed.
Legyetek jók és imádkozzatok a Szenvedélyekhez, különben ti is a szörnyeteg áldozatává váltok!"

Néhányan idegesen nevetgélni kezdenek, de érezni, ahogy a félelmet megüli a kocsmát.

Karina elmosolyodik és így szól:
- Természetesen az erős szívű, bátor névadók nem ijednek meg efféle gyermekmeséktől! De sajnos ilyenből kevés akad Jerrisben
Az idő múlik, lassan közeleg a záróra. Amikor minden asztalt leszedtek és végeztek a takarítással, a pincérnők hazaindulnak.
Karina Borigra néz s mosolyogva így szól:
- Egy óra múlva itt vagyok te csúfság! Csak hazakísérem Líviát és Sirit.
A troll megrázza a fejét, s nézi, ahogy eltűnnek az éjszakába. Végül bezárja és bereteszeli az ajtót, majd elkiáltja magát:
- Jó éjszakát mindenkinek! Reggel találkozunk!

 


Hozzászóláshoz kérünk, hogy regisztrálj a weblapon, vagy jelentkezz be!