Vicces elszólások, helyzetek

Karakter fogságban, éppen a nagyon értékes szálmágikus, egyedi, ritka fullplateről érdeklődnek, ami a birtokában volt. Hamarosan kiderült, hogy családi kincs.
Thérai: És fontos a páncél a családodnak?
JK: Gondolom igen, mert vitrinben tartották.
Thérai mérlegel: És te.. te fontos vagy a családodnak?
JK: Gondolom nem, mert engem nem tartottak vitrinben..

Kaland, kiderült, hogy egy kiméra csalad koltozott a kornyekre.. egyik karakter: "és hány fős?"

Mesélő (Lars) a Mesélőnek (nekem): "Az egyik jatekos vissza fog térni a régi karakteréhez. Szellemmágus. És valószínűleg a következő jatekalkalomnal meg fog halni... Mivel még nem jött rá, amire a többiek már igen: a kard amit találtak, az nem korrupt. Az maga a Rém."

Mesélő: .. a legtöbb ember ork.. legalábbis itt, ebben a negyedben..

Játékos Troll illuzionista mereng:
" ..szóval a windling fát farag, a troll fegyvert. én elkezdtem egy mesét mondani. Mit csinál az elf?
Mesélő (én, gonosz vigyorral)
- Rádtartja a fegyverét.

JK1 a másik játékos szemében levõ kristályra célozva : Én azt hittem a kukucoddal látsz!
Mesélõ legyint, kicsit félreértve a dolgokat: Nem, azzal gondolkodik.

"Neked a három wound közül legalább az egyik az agyadra ment!"

Windling beastmaster lelkesen ecsetelni mit tesz.
"Akkor én játszani kezdek a gyíkommal..."
(csodálkozott miért röhög mindenki.)

Windling illuzionista "gyengéden" felvilágosítja a törpet, miközben "véletlen kigyulladt" kezét probálja oltani:
-Háááát nézd, kettõnk közül nem én vagyok a rémfertözõtt..

Mesélő a tolvajnak: "Naja, te még azért is lp-t fogsz kapni, hogy rabolod az NPC-k idejét.."

A parti a dzsungelben összefutott Usunnal. A helyszínen a kardmester meg az elementalista volt. A kardmesternek némi nézeteltérése támadt a sárkánnyal, így villámgyorsan elszaladt. Az elementalista néz tanácstalanul, kis gondolkozás után: "Öööö..én vele vagyok." S ezzel õ is elrohant.

Az elf kardmester kérdezõsködött a Szenvedélyekrõl pénzes helyen. Tudakolja, mennyit kell fizetnie. Jön a válasz, hogy 12 ezüst, és gondolkozzon el, hogy miért. A jester közbeszól: "De akkor csak kilenc ezüst és három réz!"

Troll sky raider nõt meggyõzi az obszidiánember, hogy tanítsa meg valamit fõzni. Az hosszas gondolkodás után a pulykasült mellett dönt, mert azt legalább 6 órán át sütni kell. Biztos, ami biztos azért visszamondatja. Az obszidiánember jó tanuló módjára szépen lassan ecseteli: "...és akkor felrakom a tûzre, és ripsz-ropsz megsül."

Elf nethermancernek kukucos kristály van a szemében, hogy lásson asztrálba. A partihoz tartozik még egy vak npc is. Ezek után repkedtek az ilyen elmés megjegyzések, hogy: "Ebben a városban az ember szemét is kilopják." .. persze minden személyeskedés nélkül..

Beszélgettünk, hogy kinek milyen karaktere volt. Én lelkesen meselém, hogy volt egy windling beastmasterem, akit úgy hívtak, hogy Sindariv Dom Lim Loth Taur Nu Fuinkham En Lanthri Lamantri Tur Ninhurielsen Mauvan Surinen Sule Siarath. Lelkesen elrebegtem, hogy mit jelent: A Sindrariv kaer leggyorsabb virága, éjszakai erdoben ragyogó csillagfény, akinek a levegoben gyémántként ragyog a szárnya, és aki magában hordozza a szelek lelkét. Beszélgetotársam mosolygott, hogy milyen jó kis név, majd megkérdezte, hogy hívtak a többiek. Én teljesen elszontyolodva: Lepke.

PC: Merre megyunk?
GM: Keletnyugat.

-Én kardmester vagyok, nem szaladok!
-Én beastmaster vagyok, a vadállatok futnak, énis

GM: Mi kell, hogy kinyissátok a ládát? Egy vállalkozó szellemû ember.
Nethermancer: Nem eleg egy vallalkozó kedvû szellem?

T'Skrang: Kérek vizet.
NPC: Inni kell?
T'Skrang: Ha kell megiszom, csak hadd fürödjek

PC: Háhá! Megzavarta, hogy elugrottam!
GM: Inkább az, hogy négy szeme van...

T'skrang warrior/kardmester: Talán mégse kellett volna otthagyni az úton, miután leütöttem..
Elf Nethermancer : Perszehogy nem. Meg is ölhetted volna.

Grimoárról beszélve:
"Te ismered azt a könyvet?"
*gonosz nethermancer mosoly* "Akár idézhetek is belőle"