Sade Sarka (Mindenből egy kicsi)

A mostani bevezetőm kicsit rendhagyó lesz.. azzal kezdem, hogy leírom, hogy mit álmodtam Az álmom egy earthdawnos kaland volt, két karakterrel.. egy ork Tolvaj adeptussal, és egy kiválasztott elf Szellemmágussal. Nem akarlak untatni benneteket a történettel, elég az hozzá, hogy a Tolvaj olyat szeretett volna ellopni a Szellemmágustól, ami nem teljesen megszokott: a hangját.

Ezzel el is érkeztem a mai témámhoz: ahhoz, hogy mit "súg" az adeptusi mágia. Az álmomban szereplő Tolvajnak valami olyan dolog birtoklását súgta, ami többet jelent egyszerű kihívásnál. De mit szokott súgni a játékosoknak?

Amikor elkészül a karakter, a Mesélő többnyire megkérdezi a Játékost, hogy a karaktere hogyan vélekedik az adott diszciplínáról, hogyan értelmezi diszciplína kötelezettségeit. Ne higgyük, hogy egy kaptafára megy a dolog, bár tény, hogy vannak átfedések (ilyen átfedés a Kardmesterek körében például az, hogy előnyben részesítik harcban a kardot más fegyverekkel szemben. Szintén rossz példát előrehozva az egyik régi csapatomban volt egy srác, akinek Kardmestere volt, rendszeresen íjat használt, és így mutatkozott be: Penge vagyok, a hős íjász. Én, mint mesélő csúnyán megvontam volna tőle a kardmesteri mágiát.).. hol is tartottam? ja, a kötelezettségeknél. Szóval ezek nemcsakhogy még különlegesebbé teszik a karaktert, ízt adnak neki, de a Mesélőnek is támpontot nyújtanak, a karakter erőt meríthet belőle, vagy éppen ezáltal szembesülhet kihívással. És nem utolsó szempont, hogy a félmágiát is lehet hozzá igazítani.
Tolvaj karakter, aki azt mondja, hogy mindig kétszer annyit vesz el, amennyit ad.. kissé klisés, valljuk be, de milyen könnyű ezt megtartani? J'Rolenak sokszor nem sikerült a regényekben még a leg alapvetőbb ziccereket sem kihasznalni (pedig a Félszemű azt tanította, hogy LÁSSA meg a helyzeteket, és HASZNÁLJA KI, fordítsa a maga javára (nem feltetlen egyszeru tárgy elemelésére értette)).. J'Role tudna mesélni a talent krizisről (Főleg, hogy időközben Trubadúr lett). Olykor rémálmok gyötörték, máskor a legnagyobb szükségben hagyta el a mágiája. Ahogy az Adeptsben írva vagyon..

Kérdés, hogy kell e büntetés, "szívassa e" a Mesélő a Játékost emiatt.. én sajnos ebben a kérdésben nagyon szígorú vagyok. Büntetem, nagyon, hogy lássák a játékosok, hogy nem "ingyen" kapják a képességeiket, és becsüljék meg. És ha megvan a baj: akkor újabb kalandlehetőség, hogy helyrehozza(k) a dolgot.. s utána mindenki jobban meg fogja becsülni az adeptusságot, s a saját diszciplínáját.

Ha megtörtént a baj, a nagyobb fajtából, akkor helyre kell hozni egy Tettel. A Játékos kreativitására is lehet bízni, vagy a Mesélő is húzhat egy mézesmadzagot.. s ha kitartó, és jól csinálja a karakter, akkor akár jobban is kijöhet a dologból.

Nem feltétlen anyagi javakra gondolok, hanem például egy látomásban találkozhat az Első Tolvajjal, Első Harcossal, stb.. egy párbeszéd egy ilyen (nem játékos) karakterrel maradandó nyomot hagyhat.

A másik véglet is lehetséges: a karakter annyiszor szegi meg a diszciplináját, hogy amikor elhagyja, a karakter rájon, hogy ő igazából nem is volt ennek való. a skill use-yeses talenjei átvándorolnak a skillekhez, ő meg 66 pontos mundánként tanulhat valami ujat - talán épp egy másik karaktertől. Szerepjáték szempontból érdekes kihivas lehet (ujra) mundan szemmel nezni az adeptusokat.


Sokat gondolkoztam azon, hogy kezdjem el ezt az írást... igazából csúszott is egy napot.. amiről nagyon szeretnék írni, és fontosnak találom, az az adeptusság.. mivel ez tul nagy falat lenne, és ha a kis szeleburdi stílusomban elkezdeném irkálni a gondolatokat, ezért úgy döntöttem, hogy csak egy egészen picit harapok, és az elején kezdem: hogyan lesz valakiből adeptus?

Nem egészen a kitanításra gondolok, a mester tanítvány viszony egy következő lépés, hanem.. olvasd csak tovább, s rájössz


- Születés

Valakik adeptusnak születnek, s ez meglátszik a külsejükön is. Erősebbek, ügyesebbek, kitartóbbak.. vagy gyorsabban vesznek észre dolgokat, korukhoz képest gyorsan látják meg az összefüggéseket, erős akaratúak, vagy épp elbűvölnek bárkit. Ez elég egyszerű szituáció.

- Névadás

Mint tudjuk sok fajnál nem kapnak rögtön Nevet születés után a kisemberek, hogy csak a t'skrangeket és trollok, elfeket, stb említsem.
Igazából itt több esetre ágazunk
- már azelőtt is látszik rajta, hogy adeptus, hogy Nevet kapna (itt mivel előtörténet, vagy npc szinten megy a dolog, eléggé el szoktam engedni a fantáziám, kaphat peldaul talentet: beszélhet szellemekkel, vagy bármi. Szerepjatek és kalandgenerálásnak sem utolsó. Természetesen abban a pillanatban, hogy Nevet kap, a képesség eltűnik)
- azután lesz adeptus, hogy Nevet kap. Ez nem olyan látványos kívülről, de gondoljunk arra, hogy a statváltozások milyen érzelmi lavinát indíthatnak el, és milyen megélni.

- Akar

Vannak, akikben a világ nem látja azt a bizonyos plusszt, valami mégis.. Ők azok, akik mindenüket feláldozva, fizikai, szellemi, és lelki határaikat feszegetve mindent, de mindent megtesznek azért, hogy adeptusok lehessenek, s van, akiknek sikerül is..

- Spontán

Nem csak az adeptusok hajthatnak végre Tettet, vagy kerülhetnek erős mágia hatása alá. Próbálom kifejteni, de azt hiszem példával egyszerűbb: falut támadás éri, a férfiak elestek, egy nőben elpattan valami, felkap egy fegyvert, és megy védeni az otthonát.. ha túléli, akkor vagy kvesztor lesz, vagy adeptus (vagy mindketto ) (ennek lehet alfaja a mágikusan, most jutott eszembe, nem biztos, hogy holnap is ugy fogom gondolni, hogy megallja a helyet, meg filoznom kell rajta, valahogy ugy, ahogy Aardella drake-é változott.. sárkánymágia hatására.. szerintem ha draket tudtak csinálni, az adeptusság se okozhat nekik problémát) (és ha nekik nem, a therai kísérletező varázslóknak miért okozna?)

- Nem az, de kitanítják

Ezt nem tudom, hogy ebbe a részbe, vagy a kitanítós részbe illik jobban, úgy döntttem ebbe a részbe. Van, amikor valaki nem adeptus, nem is akar úgy, mint az "Akar" alrész alatt levő, de szükség van adeptusokra (lsd kaer), úgyhogy vassal-vérrel. Az ilyen adeptusok -ha egyaltalan sikerül nekik bármit tanulni, sosem jutnak tovább első-második körnél, és jó esély van rá, hogy valami zizijük lesz (emberileg), inkább npcnek, vagy történetnek.. csak gondoltam megemlítem

- Egyéb

Biztos egy pár ötletet kihagytam, lehet fogom még szerkeszteni.

---

Edit (még küldést se nyomtam, de már szerkesztem, lol)

Meg szeretném említeni azokat az embereket...féladeptusokat (ami igazából a mundán mágia egyik alfaja, majd arról is írok), akik rendelkeznek valamilyen adeptusi képességekkel, talenttel, félmágiával, bármivel, de valamiért sosem lesznek adeptusok. Hogy mik is ők? Világszínesítők

A Tanítás

Leszögezem:
- A Mester nem kér pénzt, értéket a tanítványtól, DE
:a tanítás ideje alatt a tanítvány Mesternek hívja tanítóját, megfelelő tisztelettel viszonyul hozzá
: a tanítás alatt a tanítvány cselekedeteiért a Mesternek kell felelősséget vállalnia (ez alól akadnak kivételek, pl Tolvaj diszciplina, de altalaban igaz)
:a Mesternek illik szállást biztosítani, étkeztetni a tanítványnak


Nekem két típusú karakterem volt, az egyik az, amelyik körönként más Mesternél lép, többnyire más altípusnál, hogy minnél színesebb legyen a tudásskálája, a másik pedig, hogy egy Mester tudását veszi át maximálisan. Mindkettőnek megvan az előnye, és a hátránya, tényleg karakterfüggő, egyikre se mondanám, hogy jobb, vagy rosszabb


- Amikor a Mester talál meg

Ez általában akkor történik, amikor a karakter olyat tesz, amire felfigyel a Mester, és olyan mértékű potenciát lát, egy olyan tehetséget, aminek a részese akar lenni. Hogy amikor az illető nagy hős lesz, elmondhassa a mester, hogy ja, a tanitvanyom volt Tényleg ajándék ez, jutalom, pozitív visszajelzés

- Ő

Amikor kimondottan ő kell, es a karakter mindent megtesz, hogy kiérdemelje azt, hogy a Mester áldozzon rá az ő drága idejéből. Nehéz feladat, igazi kihívás, és ilyenkor többnyire a karakter mondja, hogy igen, nekem ő volt a mesterem

- Sokan

Vannak kimondott adeptus iskolák, vagy céhek, amikor több mester közül kiválasztja a karakter a legszimpatikusabbat.. kényelmes megoldás.
Nekem ez a legkevésbé szimpatikus, de tény, hogy van ilyen, és sokan élnek vele, "két kaland közt gyorsan"

- Ketten

Amikor a Mester átadja a tanítványának az életművét. Akár a mester, akár a tanitvany a jatekos karakter, mindkét esetben nagyon szép, és sok szerepjatekos kihivasokkal teli út

- Szellem

Amikor nem élő egyén, hanem Szellemmester tanít. Na ez se túl gyakori nálam, de előfordul.


A mester-tanitvany viszony szinte mindig különleges kapcsolat, hiszen egy bizonyos téren egybefonódik a legendájuk (j'role? a félszemű tanitvanya, a jó utra tért, becsuletes tolvaj?). (En ezert sem szeretem a "kényelmes" megoldast, mert keves az esely ra, hogy pont o lesz a megfelelo mester.)
A tanitasért szeretek lpt adni, amennyiben a karakter tanit (nekem sok karakterem kinevelt egy "utodot").. szintne nagyon sok kihivas, hogy eszrevedd mi a tanitvanyod gyenge pontja, es segiteni neki lekuzdeni (de nem helyette vivni meg a harcot), kihivasok ele allitani.. es megtalalni a megfelelo tanitvanyt,stb.. ezek nemes dolgok, és teljesen más utakra visznek, mint a szokásos "kalandok", ezert erdemes rájuk néhany "sessiont" rászánni.
Tényleg nagyon szép tud lenni.


Igazából nem akarok tanácsokat adni, hogyan bizonyithat a tanitvany, vagy a mester, ez a rovidke iras csak azert szuletett, hogy a körlépésre iranyitsam egy kicsit a figyelmet, mert ez is egy olyan rész, amit sokan -méltánytalanul- elhanyagolnak.