Ez az első része annak a sorozatnak, amelyet Evanten Farseeker írt a délnyugati vidékről. Azoknak, akik nem ismerik Evanten előző munkáit, el kell mondanom, hogy ő nem szokványos Jaspree kvesztor. Legtöbben hatalmas lendülettel vetik magukat a Pusztába, és a Rossz Földekbe, megkísérelve begyógyítani a terület sérüléseit, de Evantan mindezt jól megszervezve, módszeresen teszi. Hisz abban, hogy ahhoz, hogy helyrehozzuk a sérülést, meg kell érteni a Csapás hatásait. Annak szentelte életét, hogy katalogizálja a flórát és faunát, összehasonlítva a Csapás előtti növény és állatvilággal.

Ebben a tudatban nyert betekintést a Csapás utáni Barsaive életébe, és deríti fel, kulcsként használva a vidék sebeinek gyógyításához. A munkája az első kísérlet minden részletre kiterjedő kalauzt készítésére.

-- Merrox

Amikor a Névadók a délnyugati síkságon vándorló csordákról mesélnek, hajlamosak nagy legelésző emlősökre gondolni bozontos szőrzettel és széles szarvakkal. Hacsak nem voltak ott valóban, nem gondolnak madarakra.

A tabrik nagy röpképtelen madarak, akik kisebb nyájakban utaznak, akárcsak a bozontos emlősök, akik szintén megtalálhatók a síkságokon. Hosszú nyak és láb, bőrük közép szürke, miközben a tollazatuk közép barna. A hímeknek legyező formájú farka van. A tollak végei fehérek, melyet meg is mutatnak a párzási időszakban. A tabrik kis csoportokban mozognak, melyeket a domináns hím vezet. A hím könnyen észrevehető, hiszen a legnagyobb madár a nyájban.

A tabrik többnejűek. A hímek keményen harcolnak a párzási időszakban, hogy minél több nőstényt hódítsanak meg. A párzás után ezek a csoportosulások felbomlanak és minden idényben újraformálódnak. Egy csordán belül több ilyen csoport is létezhet egymás mellett, habár nem túl békésen, mivel a hímek versengeni fognak egymással a riválisuk nőstényeiért is. Mindkét lábukon a középső új tőr hosszágú és élességű karmokban végződik. A párzási időszakban a harcok gyakran lesznek véresek és néha halállal végződnek.