Árnyék Jarral való utazásaim során, - aki igen tiszteletre méltó Íjász adeptus, - megtanultam, hogy a Dingannik erkölcsi elvárásai valóban olyan magasak, mint ahogy a legendák mondják.Nagyon könnyedén fogadnak be idegeneket, és igen elnézőek, csupán egyvalamit nem tolerálnak: ha valaki megszegi a Becsületkódexük. Ha egy másik Dinganni szegi meg a Kódex törvényét, akkor száműzik, vagy megölik. Semmi sem enyhítheti ezt a büntetést. Egy kívülálló „megússza” száműzetéssel, és egy egyértelmű figyelmeztetéssel, hogy ha mégis visszatér, az a halálát jelent. 

A Becsületkódex igen rövid, és egyszerű, talán a legigazabb szellemiségű, amit valaha olvastam.

Soha nem okozok bajt a Törzs másik tagjának.
Soha nem fogom ellopni azt, ami máshoz tartozik.
Megtanulom a háború útját, hogy védhessem a Törzset.
Nem fogom megölni a levegő teremtményeit, mert a rokonaink.
A Halál várja, aki elárulja a törzset az ellenségeknek.

Eközül az öt törvény közül négy az alapja minden más törvénynek, amit már eddig is láttam. A negyedik törvény, amely megtiltja a levegő teremtményeinek megölését, furcsa. Árnyék Jar csak annyit mondott, hogy ők testesítik meg a Dinganni szabadságot. Meg kell hagynunk az életüket, ahogy a Dingannik is megkapták az életük. Amikor megkérdeztem, hogy mi van a repülő Rémekkel, Jar rámnézett, mélyen a szemembe, majd azt mondta: Ők nem a levegő teremtményei. Használják a levegőt, de nem testesítenek meg szabadságot.

Azt is megkérdeztem, hogy mi történt azzal, aki többször is megszegi a Becsületkódexet. Azt válaszolta senki sem szegte meg többször. Az első után halál, vagy száműzetés jár. Ha valaki túl erős, hogy az elöljárók elintézhessék, akkor egyének vállalják fel a feladatot, akiket a bűntett személyesen érint. Egy formális rítusban esküdnének bosszút a bűnös ellen, azután elfognák, és kivégeznék. Amint a bosszú rítusa elkezdődött, csak egy végkifejlet lehetséges: a bűnös halála. Ha a vadászt ölnék meg, akkor újabb lépne a helyére, amíg csak szükséges.

Árnyék Jar kifejtette, hogy a rituálé véráldozattal is jár. Ez olybá tűnik, mintha Raggoknak szánt véráldozat lenne, és Jar is beismerte, hogy ez igen közel jár hozzá, de inkább magához a bosszúhoz kötődik, mint a Szenvedélyhez. Számomra ugyanaz, de Íjász barátomnál igen élesen elkülönül. Az alapján, amit leírt, hogy pontosan mi történik a rituálé során, mégsem tudok engedni az álláspontomból, hogy ez a rítus a bosszúban történő segítségért cserébe hatalmat ad Raggoknak.

Maga a rítuálé több részből áll. Az első a Bosszú Kihirdetése. Egy rudat, egy fa lecsupaszított törzsét állítják függőlegesen a földbe. Vékony zsinegeket, - amik erősek, mint egy íj húrja - kötnek a fa tetejére, amik lelógnak a rúdról, és még körülbelül húsz lábnyit a földön. Minden zsineghez egy rituáléban résztvevő vadász tartozik. A vadászok napnyugtakor körbeveszik a fát, és a zsinegek végén levő óriási tüske segítségével rögzítik magukat a zsineghez (átszúrják a húsukon is). Ezután kezdődik a tánc, ami egy idő után őrjöngésbe megy át, s ez egészen a következő napnyugtáig tart. Nem esznek, isznak semmit, csak táncolnak, és koncentrálnak a fájdalomra, amit éreznek, és ami a bosszú tüzévé válik bennük. Napnyugta után a rudat meggyújtják, úgy hogy a vadászok még mindig hozzá vannak kötözve. Ennél a pontnál visszaugranak, húzva a zsineget, rángatoznak, amíg ki nem tépik magukból a tüskét. Ezután elszaladnak száz méterre a rúdtól, ahol a többiek élelmet, vizet, és más holmikat hagytak nekik. A vadászok magukhoz veszik a holmijukat, és azonnal nekivágnak az útnak.
Árnyék Jar végig többes számot használt, amíg ezt elmagyarázta, de azt mondta, hogy ez általában egyetlen személy jelent, mert több ember gyöngítené a Törzset. A Becsületkódexet betartani fontos, de a Törzs életbemaradása még fontosabb. Csupán a különösen nagy bűnöknél, vagy egy különösen veszélyes bűnös után – mint például egy adeptus - küldenek több vadászt.

Árnyék Jar azt is elmondta, hogy a legtöbb kiküldött vadász, amiről valaha is hallott, az hét fő volt. Már majdnem sajnálom azt az embert, aki hét Dinganni harcos elől próbál menekülni, bár ezt beárnyékolja az a spekulációm, hogy mit is kellett annak az egyénnek tennie, aki ilyen büntetést kapott.
A rituálé második része a Vadászat a Bosszúért. Szertartásosan mindegyik vadász egy íjat, egy karmot, és egy hosszú kést vesz magához. Ezeket a fegyvereket használják a vadászatban. Ezeken felül mindegyik viszi a személyes felszerelését, amit általában használ. A szertartás első fele arra ösztönzi a vadászokat, hogy sose felejtsék el zsákmányuk bűneit. A fájdalom, amit a zsákmányuk okozott, a szívükben ég, ez hajtja előre bármilyen akadályon át, hogy másokkal ne csinálhasson ilyet a bűnös, ezen kívül kitartóvá is teszi őket. Azt is lehetővé teszi nekik, hogy ugyanazt a fájdalmat idézzék fel másokban, amit éreznek, hogy meggyőzzék zsákmányuk bűnösségéről, ha szükséges. Gyűlöletüket átadhatják másoknak is, ezért elméletileg ha soha nem találják meg a zsákmányuk, akkor kiterjeszthetik ezt az érzést az egész világra, hogy a bűnös soha ne találjon nyugalmat.
Amikor a zsákmányukat végül elfogják, az egyetlen lehetséges büntetés a halál. A vadász olyan erővel támadja meg a zsákmányát, ami már túlhaladja az emberit, annyira beleégett a bosszú. Egy mundán, nem adeptus Dinganni olyanokra lesz képes, ami kihívás lenne egy adeptusnak is. Egy adeptus vadász pedig megállíthatatlan.