Levelet kaptam egy megbízható társamtól, és egy érdekes történetet is hallottam mostanában. Azért küldöm őket együtt, mert attól tartok, hogy a kettő közt összefüggés van.

                                                                       -- Isam Dhur jelentése a Fény Kardjainak  

Ezt Ghalubh-tól kaptam, aki rám esküdött.

Barátom,

Egy érdekes történetet kell, hogy elmeséljek, ami szerintem érinti a társaid is.  Az egészről csak annyit tudok, amit a barátom mondott nekem, akit a továbbiakban Túlélőnek  fogok hívni.

Az Alkony Csúcsok észak-keleti részénél a Csapás elpusztított minden életet. A hegyekből egy sivár, élettelen szemétdomb lett. Egy kanyon alatt temetve nyugszik itt a Tallin Kaer. Számos Névadó vándorol Barsaive-en, aki azt állítják, hogy ott vészelték át a Csapást. Arról is mesélnek, hogy a kaert majdnem áttörték a Csapás alatt, de a legnagyobb Varázslói és Szellemmágusai, akik ezen tudományok legnagyobb mesterei voltak, alávetették magukat egy nagyszabású vérmágikus rituálénak, hogy egy igen erős szellemet idézzenek egy másik Szellemvilágból. Ez a szellem a kaerhez volt kötve, és táplálta a mágikus védelmeit. A legnagyobb hőseik feláldozásával, a Tallin Kaer védelmet nyert. 

Amikor a Túlélők, - azok, akik a Tallin Kaerből származóknak vallják magukat, - olyanokkal találkoznak, akiken tényleg látszik, hogy megvan bennük az akarat és a vágy a Rémek elpusztítására, elvezetik őket az otthonukhoz, át a mágikus labirintuson, egészen a bejáratig. Engem is elvittek. Benn találkoztam a szellemmel, aki egy kiscica formájában jelent meg. Nem vagyok jártas a szellemek szokásaiban, de ez nekem abszurdnak tűnt. A szellem elmagyarázta nekem, hogy csak úgy tud létezni ebben a világban, hogyha a világ egy teremtményét birtokba veszi. Nem állt szándékában egy Névadót megszállni. Felajánlotta nekem a segítségét, ahogy felajánlja bárkinek, aki bebizonyítja, hogy a Rémek ellen harcol. Adott volna nekem némi hatalmat, cserébe azért, amire szüksége van a túléléshez: egy kis vérért.  

 Érthető, hogy haboztam. Nem mindennapos, hogy egy szellem vért kér az embertől. Nagyon úgy tűnt, mintha egy Rém próbálna magához láncolni, ezért inkább visszautasítottam. A szellem megértette, és szerencsét kívánt. A Túlélő, aki a menedékhez vezetett, velem maradt, mivel egy nagyon jó barát. Már dolgoztunk együtt, amikor kisebb Rémeket pusztítottunk el, és most is együtt dolgozunk az információk megszerzésén, amit te kértél.

Jó barátod,

Ghalubh