Üzlet és mezőgazdaság

Truaga’ar főként a völgyben folyó földművelésből, és domboldalakon zajló pásztorkodásból él. A völgy körüli erdőkben sok vad él, ez elegendő a városnak, de eladásra nem jut. Truaga’ar nyitva tartja a közeli folyóhoz vezető főutat, hogy bátorítsa a távoli vidékek kereskedőit.

A fő kiviteli cikk Truaga’ar-ból a bor. Az alacsonyabb dombok alkalmasak szőlőtermesztésre. A termést főként frissen fogyasztották, vagy mazsolává szárították, de körülbelül harminc éve a Pelegri család letelepedett a városban. A bortermelő család helyet keresett, hogy kiterjeszthesse az üzletet, amit a szőlő jelenthet, és kihasználja a domboldalakon termő szőlő nyújtotta előnyöket. A Pelegri család megtanította a helyieket az üvegfúvás és borászat művészetére, és felbérelt őket, hogy segítsenek leszüretelni és feldolgozni szőlőt. Hamarosan többen is elkezdtek saját bort készíteni, így a borászat versenyszerűvé vált. Truaga’ar már rendszeresen exportál borokat, a legtöbb truaga’ar-i bort jónak tartják, de Pelegri bora a legjobb. Nem meglepő, hogy ez is a legdrágább. A többi helyi bor egy kicsit erősebb, és idomul a trollok ízléséhez.

Egy Palaoldalú nevű obszidánember állandó jelleggel Truaga’ar-ban él, és ő a Terepjáró Kereskedők Társaságának a helyi képviselője. Az övé a végső szó afelett, hogy melyik bor kerülhet a Társaság kereskedő karavánjaira. Őt tartják a régió borszakértőjének, és többször hívják borversenyekre bírának. Széles körben tisztelik becsületessége miatt, mert ha valaki le akarja fizetni, akkor az illető hamar egy kőkemény ököllel találhatja magát szemben.