Abban reménykedem, hogy Evanten hamarosan feladja. Azoknak az "izéknek" a leírásaitól, amik Servos-ban élnek, kezdenek rémálmaim lenni. Tegnap este pont arról álmodtam, hogy beléfutok ebbe a szörnyűségbe az alsóbb szinteken. Mikor felriadtam, csináltam egy kanna teát és az éjszaka többi részét a dolgozószobámban töltöttem. Egyszerűen kizárt volt, hogy visszaaludjak.
Kylara B'Tenn, főadminisztrátor, Állatvilág Terem, Feljegyzések Csarnoka

Eddig azt gondoltam hogy már láttam a legrémesebb dolgokat, amiket ez a Csapás utáni világ tartogathat, és lelki nyugalmamat semmifele Rémteremtmény vagy mutáns lény nem zavarhatja meg. Mégis megrázott, és bizonytalanná tett, vonakodok visszamenni a kunyhómba attól való félelmemben, hogy vajon mi várhat rám, mi bújhat elő a sötétből, amíg alszok. A mai napon elveszítettem az ebben a faluban szerzett legjobb ismeretségemet, egy Tiji'keiypa nevű fiatalembert. A faluba érkezésem után nem sokkal csapódott hozzám, kinevezve magát vezetőmnek és egyben segédemnek. Felszolgálta étkeim és hordozta kevésbé törékeny felszerelésem, miután engedélyem vette. Azt kell mondjam, eléggé megkedveltem a fiút. Szorgalmának és a tanulmányaim iránti őszinte kíváncsiságának volt egyfajta megnyerő bája. De ő már nincs többé.

Kora reggel indultunk el Tijivel északra, hogy a fél napi járásra fekvő előhegységek sajátos élővilágát tanulmányozzuk. Lenyűgöző változásokra képes az élővilágban és a növényzetben a domborzat apró eltérése is, és az eddig látottak alapján arra számítottam, hogy itt egész változatos környezetet találok.

Már majdnem elértünk kiszemelt táborhelyünkre, hogy a nap hátralévő részét és a másnap reggelt megfigyelésekkel, vázlatok készítésével töltsük. Ekkor a talaj meredeken emelkedni kezdett, és csak némi nehézség árán tudtunk felfelé mászni - jómagam lassabban, mint Tiji, ami korkülönbségünkből adódóan várható volt. Jóval előrement felderíteni, így a fák között szem elől tévesztettem, amikor meghallottam a kiáltását.

A helyszínre siettem, és két nagyobb fa között egy háló félébe ragadva találtam rá, aminek a szélei csaknem láthatatlanok voltak, a közepe viszont karmazsinpiros színű. Az állkapcsa bágyadtan lógott és tágra nyílt szemei üresen bámultak. Gyorsan körbepillantottam a pókot keresve, ami ilyen hálót fonhatott, és döbbenten vettem észre, hogy maga a háló volt a lény, aminek a csápjai a háló szálait alkották, és amiből több is átfúrta Tiji bőrét. A karmazsin színű elszíneződést fiatal barátom vére okozta, ahogy azt testéből szipolyozta ki. Fürgén körbejártam, és a csápok találkozásánál felfedeztem a lény apró,gumószerű testét. Előhúztam a fúvócsövemet, és - jó hasznát látva a méregnek, amit egy Szélszerzet barátomtól kaptam - egy nyilat eresztettem a lénybe. Görcsösen összerándult, és pillanatokon belül meghalt, amitől egy akkora gombolyaggá gyűrődött össze, amit a karjaimmal épphogy át tudok érni. Ettől kiszabadult Tiji, de eddigre már túl sok vért veszített. Nem sokszor bántam meg, hogy a Szenvedélyek közül Jaspree-t választottam, de most a kutatással töltött összes évemet odaadtam volna az életemből, ha Garlen kvesztorként meg tudtam volna gyógyítani.

Egy hordágyat rögtönöztem, amin Tijit és a lényt is visszavittem a faluba, hogy az előbbi rendes temetést kapjon, az utóbbit pedig felboncolhassam. A szörny teljes körű vizsgálatával meg kell várnom a reggelt, de pár alapvető észrevételt sikerült tennem, míg Tiji testét előkészítették a rítusra. Amíg virrasztunk a lelkéért, van időm leírni mindent, amit megtudtam.

A lény neve qural'lotectica, az önmagát-fonó-háló. A bölcsek azt mondták, hogy évek óta nem láttak egy példányt sem, bár a Csapás kezdetén még gyakoriak voltak. Elmondásuk szerint, a quralt azért teremtette egy Rém, hogy a törzsiek által készített földalatti menedékek folyosóit járja, lecsapjon az emberekre a sötétből, aztán eltűnjön, és ezzel bizonytalanságot és félelmet vigyen a Névadók életébe. A lény majdnem teljesen átlátszó, - kivéve, ha nemrég táplálkozott - ami miatt fokozottan nehéz észrevenni. Bármilyen melegvérű élőlényt megtámad, de előnyben részesíti a Névadók vérét. A vér, amit magához vesz, több órán át karmazsinpiros színt kölcsönöz neki, amíg meg nem emészti azt. Csápjai üregesek, feladatuk, hogy a zsákmány vérét a lény testének nagyrészét kitevő gyomorba szállítsák. Minden csáp végén éles karmok vannak, melyek szintén üregesek és a találkozási pontoknál kör alakúak. A karom tövénél lévő mirigy bénító mérget választ ki, így amikor a qural az áldozatába döfi a csápját, a többi csáp is könnyedén hozzákapcsolódik, és az életéért küzdő zsákmány sem tud kárt tenni a lényben.

A helyiek elmondása szerint a qural érzékeny a tűzre, és hogy gyakran haladtak át alagútjaikban nagy csoportokban, minden zeg-zugba égő fáklyát dugva, melyek rejtekhelyet nyújthattak ezeknek a torzszülötteknek. A csápok nem túl erősek, és megfelelő erő, vagy egy éles penge használatával el lehet tépni illetve vágni őket. Az, hogy nehezen észrevehető, s a méreg viszont jócskán kárpótólja ezekért a gyengeségekért.

A dzsungelen kívül sehonnan máshonnan nem hallottam hogy a Rémek hasonló lényeket használnának. Lehet, hogy csak szerencsések vagyunk, hogy a Névadókkal ellentétben a Rémek nem hajlamosak megosztani tapasztalataikat egymással. Abban a reményben osztom meg eme tudást, hogy senki más nem fog Tiji sorsára jutni.