A Servos Dzsungel sokféle fája közül némelyik olyannyira lenyűgözött, hogy ezekkel kezdem a leírást és a katalogizálást. Úgy döntöttem, hogy elsőként azokat jegyzem le, melyek veszélyt jelenthetnek a Névadókra, mert ha valaki nem kerüli el ezeket a fajokat, akkor annak a maradványait soha sem fogják megtalálni.

Az egész dzsungelben szétszóródva, mindenütt megtalálható, de szerencsére viszonylag ritka az a fa, amit a bennszülöttek csak shi'raksen-nek, azaz Mennydörgésfának hívnak. Könnyű felismerni kérgéről és lombjáról. A törzsén a kérge sötétszürke árnyalatú. A sima kérget körülbelül egy elf ujj széles, vízszintes redők tagolják, egymástól kevesebb, mint kétarasznyira. A levelek szárnyasan összetettek, szélük fogazott. Az összetett levelek hat levélszárnyból állnak (párosan szárnyasan összetett levél – ford.). A levelek ötös csoportokban nőnek és hosszuk nem haladja meg a körülbelül másfél elf ujj hosszúságot. Ahogy ez megszokott, egész évben virágzik, a virágok a levél csoportok közepéből sarjadnak. A virágokat öt külső és négy belső sziromlevél alkotja, melyek sötét rózsaszínben illetve halványkékben pompáznak. A szirmok körülölelik a mély, arany árnyalatú kelyhet. A porzók szárai arany, a végei pedig világoskék színűek. Amikor a virág beporzódott, összecsukódik és elkezd kemény hüvellyé változni.

Ebből lesz a fa termése, amely értéktelen, nem több mint veszélyforrás és egy biológiai különlegesség. A hüvelyek körülbelül egy elf ököl méretűre nőnek meg, héjuk nagyon kemény és fényes, sötétkék. Belsejében a magok egy egyedülállóan édes pépbe vannak ágyazva. Néhány bennszülött az éretlen gyümölcsökből elképesztően erős bort érlel.

Amikor a magok megérnek, a hüvely szára elkezd leszáradni. A pépes belső hamar megromlik és megerjed, ezáltal nagy mennyiségű gáz képződik. A héj fokozatosan keményedik, így a gáz a nagy része a hüvelyben reked. Végül, az erjedési folyamat megtámadja a héjat belülről és az egyre vékonyabbá, és vékonyabbá válik. Néhány termés egyszerűen csak kireped a belső nyomás hatására, ahogy a héj fokozatosan vékonyodik és gyengül. Ez normális esetben még a fa tetején megtörténik. Ahogy a nap sugarai melegítik a terméseket, a belsejükben a nap folyamán a nyomás gyorsan emelkedik és késő délután a hüvelyek elkezdenek felrobbanni olyan hanggal, akár egy ágyú.

Az alsóbb ágakon lévő termések nem kapnak elegendő napfényt ahhoz, hogy kirepedjenek. A hüvelyek általában leesnek a fáról ahogy a száruk elszárad, és a talajnak ütődve felrobbannak, hogy szétszórják a bennük lévő magokat.

Ezek a lehulló termések jelentenek némi veszélyt a Névadókra, mert a kiszabaduló gáz hatalmas erővel repíti ki a magokat, amelyek a közelben állóknak komoly sérüléseket okozhatnak. Ha elég közel van egy felrobbanó hüvely, a kirepülő magok egy bőrvérten könnyedén áthatolhatnak, sőt fémen is áthatolhatnak, ha éppen egy gyengébb pontot vagy illesztést találnak el.

A helyiek képesek a fa termését fegyverként is használni. Vigyázva leszedik, mielőtt teljesen megérne, majd óvatosan elszállítják. A hüvelyeket az ellenfél mellé dobva könnyen komoly sérüléseket okozhat, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a bennszülöttek nem hordanak komoly vérteket.

A Servos-on keresztül utazók figyelmét felhívják, hogy kerüljék el ezeket a fákat, főként, ha nagyobb méretű állatokon utaznak, mert az állatok által keltett rezgések lerázhatják a fákról az érett hüvelyeket, amelyek könnyen meg ijeszthetik a hátasokat és ezáltal fájdalmas sérüléseket okozhatnak. Legyenek óvatosak, a bennszülöttek üldözésével kapcsolatban is. Ha mégis elkerülhetetlenné válik, figyeljenek, amikor a helyiek valamit a csapat felé hajítnak. Az eldobott tárgy lehet csupán egy kő vagy balta, de megeshet, hogy a Mennydörgésfa termése repül feléjük.