Kettőző
“Eren Rockfinch, utazó Dalnok feljegyzéseiből”
Merrox
Akárhol is járhatsz Barsaive-en, mindig fogsz találni fogadókat és kocsmákat, ahol ezüstben, vagy más tétekkel játszák ezt a játékot. Engedd meg, hogy meséljek neked a “Kettőző” nevű játékról. Jerrisbe készültem visszatérni, amikor is a tábortűz körül ülvén észrevettem két adeptust, akik egy apró táblánál kockáztak. Az egyik ember volt, jobb napokat is látott ruhában, a másik játékos törpe volt, viszonylag magas fajához képest.
Mindegyikük dobott egy kockával, az ember kezdte. Ő volt a “Hívó”, ahogy később megtudtam, míg szakállas társa a “Kettőző” szerepét kapta.
A Hívó dob először, majd a Kettőzőnek kell ugyanazt a számot dobnia. Annyiszor próbálkozhat, amennyi a dobás maga volt. Például: az ember hármat dobott, így a törpének három próbálkozása van, hogy ugyanennyit (hármat) dobjon.
Ha a Kettőző sikeres, a megkapja a Hívó szerepét, és a díjat. Ha nem volt sikeres, akkor a Hívó győzött, és kezdődik minden előlről.
Amíg játszottak az úton, a tétek gyakran változtak, szinte körről körre, és a törpe nem egyszer kifogyott az ezüstből.
Észrevették az érdeklődésem, és az eddig csöndes ember felajánlotta, hogy csatlakozzak. Azt mondta, hogy a játékot csoportban is lehet játszani. Először el akartam utasítani az ajánlatot, lapos erszényemre gondolván, de reméltem, hogy szerencsém lesz, így csatlakoztam hozzájuk.
A csapatos szabály kissé kiterjedtebb. Ha kettő, vagy több játékos játszik, akkor a legkevesebb sikeres kísérlettel rendelkező játékos győz. Ha ugyanannyi a kísérletek száma, akkor senki sem nyer, a tétek megmaradnak, sőt a következő körben ugye mindenki újabbakat tesz hozzá.
Néhány órai játék után mindenkit csak lebeszélnék arról, hogy Kettőzőt játsszon. Elvesztettem az összes ezüstömet. Talán a kicsiny asztal volt a hibás, ami mindig remegett, amikor a csöndes ember volt a Hívó, és rendszeresen egyest dobott. Sajnos, csak másnap jöttem rá...
“Kicsi kockák, hozzatok szerencsét, és gyorsan vissza az ezüstömet!”
Wibbles, szélszerzet Dalnok