A Servos Dzsungel sokkal több gyíkféleségnek ad otthon, mint a provincia bármely másik területe. A magas hőmérsékletnek és páratartalomnak, valamint a rengeteg rovarnak köszönhetően változatos és nagyszámú gyíkpopuláció alakult ki. Miközben az élet efajta változatossága egy természettudóst hónapokra, sőt akár évekre is leköt, addig az egyszerű Névadók számára nem más, mint nyűg. A nagyon sok féle gyík közül a mindennapi életben vélhetően a legidegesítőbb a spoogra.

Apró, világos narancssárga és nem nő 7-8 cm-nél nagyobbra. A spoográk megfertőztek már minden Névadók lakta vidéket a Servos Dzsungelben és környékén. Különös vonzalmat éreznek a só iránt, ami sok helyre odavonzza őket, ahol nem kívánatosak. A spoográk által megfertőzött területeken az élelmet muszáj szívós fa-, vas-, fémládákban tárolni, kiváltképpen a hagyományosan, szárítással és sózással, tartósított élelmiszereket. Bármit szétrágnak, amiben található só: vértek bőrszíjait, lábbeliket, szennyes ruhát, nyerget és más lószerszámokat, de akár só tartalmú tintával írt dokumentumokat, sőt bármilyen tároló edényt, amiben valami sós van. Ezek az apró lények bármin keresztül rágják magukat, ha van rá remény, hogy valami ízleteset találjanak.

A spoográk ellen védekezni nem túl nehéz, egyszerűen csak ki kell hajítani őket. Harapásuk még a legtörékenyebb Névadók számára sem több, mint egyszerű kellemetlenség. Megölni őket azonban már más téma. Olyan gyorsak, hogy még a legfürgébb kardmester számára is igazi kihívást jelentenek. A legtöbb méregnek ellenállnak, sőt a ciántartalmú sókhoz különleges vonzalmat éreznek, érthető okokból. Összességében még senkinek sem sikerült tökéletes megoldást találnia a problémára. Úgy tűnik, ebben az esetben a legjobb támadás a jó védekezés. Célszerű mindent jól elzárni és eltorlaszolni, amit érdekesnek találhatnak, hogy egykönnyen ne juthassanak hozzá, majd reménykedni, hogy ne kerüljék meg valahogyan a barikádot.

Természetesen Jaspree tökéletesen tudta, hogy mit tesz, amikor megteremtette a spoográt. Bárcsak megosztaná a világgal…