Throál törpéi egyszerre éreznek szomorúságot és szégyent egyes törpe települések iránt Barsaive vadonjában. Habár kicsik és ritkák, ezen közösségek maradi félelemmel viseltetnek az idegenek iránt, akik viszont Barsaive kicsiny falvaiban mindennap megfordulnak.

(Lásd a “Tetemember Kaer” humán legendát.)

A főúton, kétórányi lovaglásra Lógófalva városától, a kalandozók egy figyelmeztetést találnak felszögezve egy fára. Akik a csapatból hajlanak a történészet felé, felismerhetik a vándorló történész, Kőöklű Brunvand nevét, aki az összes faj népi hagyományairól létrehozott gyűjteményével szerzett magának némi hírnevet.

A figyelmeztetés

Lógófalva nagymértékű előítéletet mutat az írott művek, a könyvek, valamint a tudósok irányában. Időm se volt elővenni a tekercseim, tollaim, mikor egy igencsak piszkos törpe borkereskedő máris belekezdett a történetébe. Mondanom sem kell, ezt nem akkor jegyeztem le. Kérlek, terjesszétek e legenda másolatait azon kutatóknak, akik belépnek eme területre.

“Igazán kár, hogy nem értél ide a múlt héten. Nagy könyvégetést rendeztünk. Hogy lángoltak azok a könyvek, főleg mikor a halmokhoz tekercseket használtunk gyújtósnak! Nem szeressük a könyveket ezen a vidéken, de nem ám!

Döbbentnek tűnsz. Remélem te nem vagy ilyen "könyvezős"! Az egész az Aranybogár Könyve miatt van. Egy humán varázslónak, aki Ray Dellowmare fogadójában szállt meg, vó’t egy pé’dánya. Vót rajta egy kép, egy arany bogár vó’t rajta, piros fedéllel, meg arannyal szegett ó’dalakkal. Omerwan, a varázsló azt mondta, hogy egy aranyért bárki megnézheti a könyv egy oldalát. Azt mondta, az majd megmutatja az ellenségeid legmélyebb titkait. Mind kinevettük. Látszólag. De mindenki felkereste idővel. Én nem, mert nem tudok olvasni. Ők megtették és sok mindent megtudtak. Megtudták, hogy Jonas az ágya alatt némi ezüstöt rejtegetett, nyugodjon békében.

Azt is megtudták, hogy Margus Scont mindenki feleségével hált már, rothadjon el a Rettegés otthonában! Három hét elteltével Omerwan meggazdagodott, közülünk pedig öten meghaltak.

Egy napon elmentem Dellowmare fogadójába, ledobtam egy aranyérmét a varázsló elé és követeltem, hogy megnézhessem a lapot. Más sem viselkedett vele másképp. Mutatott nekem egy oldalt, tele betűkkel, amik izegtek-mozogtak. Úgy fogtam, mintha el tudtam volna olvasni.

- Azt írja, hogy Omerwan egész vagyont szipolyozott ki belőlünk, és hogy égni fog!

Mások is így gondolták. Megindultunk a varázsló felé, de ő megragadta a könyvét és félreugrott. Úgy ugrándozott akár egy szöcske! Sosem láttam még hasonlót! Elmenekült. Így hát minden könyvet elégettünk, amire csak egy napi járóföldnyire rátaláltunk.

 A könyvek rossz dolgok. Felkavarják a népeket. Biztos, hogy nem vagy könyvezős?

“Lochost adjon ezen durva népeknek bölcsességet.”

A Kaland

Lógófalván a kalandozók semmi érdekeset nem találnak, kivéve talán a lincselő tömeget. De a következő városban, Bilincsfalván Omerwan (5. körös varázsló) már elindította üzletét az Aranybogár könyvével. A hősök megszabadulhatnak tőle így megszerezve a könyvet, vagy egyszerűen fizethetnek neki néhány ezüstöt egy kukkantásért a könyvből. A Könyv úgy működik, mint egy kalandmag. Figyelmezteti a hősöket a rájuk váró jövőbeni veszélyekre. A könyv természete a Mesélőre van bízva.

A Könyvről

Az Aranybogár Könyve a thérai Árnyak Akadémiájából, még a Csapás előtti időkből származtatható egy Brohden nevű elf tudós tollából. Brohden mohó kíváncsiságot mutatott a mágia tudománya iránt, és rengeteg népszerű elméletet publikált.

Brohdent az Akadémián elhanyagolható tehetségű mágusként tartották számon, így egy napon mindenkit meglepett, mikor egy igen hosszú részletet fordított le a Keservek Könyvéből. Néhányan észrevették, hogy Brohden megváltozott, visszahúzódó és önző lett. A történészek úgy hiszik, hogy ezt a fordítást használta fel az Aranybogár Könyvének elkészítéséhez. Amikor titokzatos módon eltűnt, senki sem hiányolta igazán.

Az Aranybogár Könyve itt lép be a történelembe. Több rosszindulatú varázskönyvvel ellentétben az Aranybogár Könyvének nincs gonosz szándéka; a tulajdonos használja és hordozza, mint bármilyen más könyvet. Korlátolt telepatikus képességekkel rendelkezik, amivel ki tudja deríteni az olvasó legrosszabb ellenségét; látnoki módon megtalálja és leolvassa annak Mintáját, majd összegzi a benyomásokat egy oldalon.

A könyv nem érzékeli túl jól a titkok fontossági sorrendjét. Azon ellenfelek, kiknek titkai tetemesek, remélhetik, hogy a Könyv a nagyobbakat a felsorolás végére hagyja és írás közben kifut a helyből, mert egy ellenségről csak egy lapot ír tele és egy lapjára csak nagyjából 500 szó fér. A könyv nem tartalmaz más információt, és csak az olvasó képes látni a titkokat, mielőtt azok eltűnnek. Természetesen az olvasónak tudnia kell olvasni a leírt nyelven, ami többnyire a tulajdonos nyelve.

A Csapás óta a könyv többször eltűnt szem elől, és bukkant fel távoli, új helyeken. Mindig hamar az érdeklődés középpontjába került, és nem egyszer vér is folyt miatta vagy érte. Gyakran maga a tulajdonos lett az áldozat.