A játékosok elszegődnek a Zivatar léghajóra legénységeként,  mely épp a a Halál Torkának Tengere felé tart, hogy Elemi Tüzet bányásszon. A hajón megismerkednek egy matróztársukkal, a t’skrang L’satra-val. A becsvágyó kereskedő-hercegnő azért hagyta el a Kígyó Folyót, hogy nagyobb vagyonra tegyen szert – mostanáig nem sok sikerrel.

Szerinte néhány t’skrang mélyen tiszteli Vestrialt, az Őrült Szenvedélyt még így, őrülten is. Azonban a legtöbb t’skrang szívesebben emlékszik vissza azokra az időkre, amikor még épelméjű volt. L’satra azt állítja, a Tréfák Szenvedélye volt az, aki bebörtönözte a Halált a Halál Tengerében. A hercegnő elmeséli a játékosoknak a legendát:

A Történet

Régen, midőn még növények sem borították a Földet, minden lángolt, s a hőség mindent megolvasztott. Ebben a földi pokolban próbálták érvényesíteni akaratukat a Szenvedélyek. Ám amint valamely Szenvedély nekilátott egy új világ megteremtésének, a Tizenharmadik Szenvedély lerombolta azt saját, borzasztó Erejével.

A többi Szenvedély mind összegyűlt az univerzum egy félreeső, kis szegletébe, s elhatározták, hogy munkájuk folytatása érdekében meggyengítik a Halált. Tudták, hogy meg nem ölhetik, hisz egyedül maga a Halál képes akkora erőket megmozgatni, mellyel gyilkolni képes. Mégis úgy gondolták, meg tudják gyengíteni, s a Halál elgyengülésével kibontakozik egy új, hatalmas erő: az újjászületés. Mindegyik Szenvedély elítélte tevékenységét, de mind félt a Haláltól. Tartottak tőle, hogy a Halál még magukat a Szenvedélyeket is képes elpusztítani, s így ők az univerzum számára semmissé válnak.

Végül Vestrial így szólt: „Én majd teremtek egy helyet, ami alkalmas lesz a meggyengítésére. Az féken fogja tartani, mivel nem más, mint egy sír.”

„Mi az a sír?” – kérdezték.

„Egy halottak számára készült különleges tároló. Ha eltemetem a Halált, mérhetetlenül sok időnk lesz alkotni. Ki tudja? Talán egy idő után a Halál is meghal.”

Így Vestrial készített egy buborékot a megolvadt világ földje alá, s magához hívta a Halált.

„Kialakítottam egy valóságos csodát számodra. Úgy hívom, „sír”. Holtak tárolására való. Ez a hely képes magában tartani mindent, amit Te megölsz.”

Halál így szólt: „Ó bátyám, egyedül te értesz meg engem. Amit megölök, azt mind kincsként őrzöm. Csak azt ölöm meg, amit szeretek. Köszönöm neked.”

Vestrial folytatta: „A művemnek azonban van két problémája. Egyik, hogy meg kell kapnom a többi Szenvedély engedélyét is, hogy a sírok szolgálhassanak a holtak megtartására. Segíts nekem megszerezni az engedélyüket.”

Így aztán a Halál felkereste a többi Szenvedélyt. Mindegyikük beleegyezett, hogy a sírok a holtak tárolására szolgáljanak, s amiben minden Szenvedély egyettért, az törvénnyé válik.

Ezután a Halál megkérdezte, mi a második probléma. Vestrial így válaszolt: „Kedves húgom, az én területemen nincs halott. Be tudnál feküdni a sírba, hogy megnézzem, megfelelően alakítottam-e ki?”

 Halál megtette. Ekkor Vestrial így szólt: „Te vagy a Halál; ennek következtében te magadhoz tartozol. Ami hozzád tartozik, az mind halott. A sírok a holtakat tárolják. Ezért a találmányom téged tárol.” Azzal lepecsételte a sírt.

Ott fekszik tehát a Halál, míg csak a Szenvedélyek akarata él.