Leírás: Dianuus Köpenye egyszerű, selymes anyagú ruhadarab, humánra, vagy talán elfre méretezve. A sötétzöld anyagba olyan mesterien van belehímezve a levek, a borostyánok, és virágok, hogy szinte kiemelkednek a köpenyből. Közelebbről szemügyre véve megfigyelhetjük, hogy a mintázatok Sperethiel nyelvű szöveggé alakulnak. Az anyag nagyon ellenálló, a környezeti hatásokkal szemben, s a port is taszítja.

Történet: A köpenyt egy elf Elementalista, Dianuus viselte évszázadokkal ezelőtt. Tehetséges varázsló és művész volt, különösen az elemi anyagokból készült szobrai voltak figyelemre méltók. Rendkívül tehetségesnek bizonyult az Elemi Fa lélegzetelállító és fantasztikus műtárgyakká való alakításában, ami népszerűvé tette az elf Udvar nemesei között.
Dianuus egy volt a sok elf közül, aki nehéz szívvel és lélekkel, de nemet mondtak a Királynőnek. Minden elf siratta a Szakadást, és gyászolta a Tüskék Rituáléját, amely az Udvar túlélését biztosította. Dianuus kaerben vészelte át a Csapást, és élete utolsó napjaiban őszintén remélte, hogy a gyermekei, vagy unokái látják majd, ahogy az elf nép újra egyesül majd. Ez a köpeny az utolsó, legjobb munkái közül való, az anyagba szőtte az Elemi Fát, és Levegőt, és belehímzett mágikus szimbólumokkal koronázta meg.
Annak idején Dianuus tanítványa örökölte, majd az ő utódjához került, mielőtt kinyílt volna a kaer. Ez az utód volt Keril, Dianuus ükunokája, akinek leghőbb vágya volt útra kelni, és látni a Sárkányerdőt. Keril sose jutott az Erdő közelébe, ork Perzselők ölték meg, és kirabolták a hulláját. A köpenyt végül Kereskedővárosban adták el, egy elf tudósnak, Rivának, aki rengeteg évet töltött a mintázatok megfejtésével. Miután sikeresen kimásolt néhány varázslatot a köpenyről, és megbizonyosodott, hogy többet már nem tud róla kideríteni, eladta egy elfnek, akiről olyan pletykák jártak, hogy a Szív Keresőinek a tagja. Azóta nem látták.