Történet

Gyertek, üljetek közelebb barátaim, hogy halljátok a történetet, amit el fogok mondani. Egy történetet az önfeláldozásról. Régen, nagyon régen, mielőtt elbújtunk a kék ég áldása elől, és megvontuk magunkat a nyílt levegő örömeitől, volt egy kis közösség, Völgyszurdok. Kis város volt, de sokféle Névadónak adott otthont. Harmóniában és békében éltek, élvezték az életet, és mindenki hozzáadott valamennyit a közösséghez.

Ahogy a Csapás egyre közelebb ért, és az első Rémek kezdtek megjelenni, a város elkezdte megépíteni a kaert, mielőtt a sötétség teremtményei ellepik a világot. A törpék elkészítették az alaprajzot, az elfek mágiával erősítették és védték, a trollok és az orkok kemény munkával faragták ki a helyet a hegyben. A t’skrangek messzire utaztak, könyveket hoztak, és rengeteg tudást, hogy legyen miből felépíteni az új világot, ha a Rémek eltüntek.

A szélszerzetek.. naigen, ők minden munkából kivették a részüket egy kicsit, szórakoztatva önmagukat, és kiélvezve minden apróságot, amit el fognak veszteni, ha elkezdődik a Csapás. A többi faj kételkedett benne, hogy bármit is tudnának tenni ezek az apró teremtmények a közösségért. Sokan azt mondták, hogy amíg ők keményen dolgoznak, a szélszerzetek bolond játékokra pazarolják azt a kevéske időt, ami megadatott.

Bárhogy is, a kaer építése befejeződött, és a népek elkezdtek beköltözni, felkészülve a hosszú, föld alatti életre. A szélszerzetek továbbra is csak játszottak, és sokan úgy vélték, hogy a szárnyas nép nem is igazán érdemli meg a kaert, hisz nem segítettek semmit az építésnél.
És megérkezett az első Rém is. Lelkek Kifacsarója volt a Neve. Jegar Ikerlándzsa, egy ork Lovas megrohamozta, mert úgy vélte le tudja győzni, mielőtt az el tudná érni a lezáratlan kaert. A Rém első mozdulata volt eltörni a felé száguldó lándzsát, s a második pedig szegény Jegárt roppantotta ketté.

Ekkor Thorvald, az Erős, a törpe Harcos támadta meg a lényt, teljes erejét a baltájába adva. De hiába, a Rém erős páncéljáról anélkül siklott le, hogy kárt tett volna. A bátor törpét egy harapással nyelte el a szörnyeteg.

Narivar, az elf Szellemmágus egy nagyon erős varázslatot küldött a Rémre, de a mágiája hatástalan volt. A Rém elvarázsolta saját mágiáját, és Narivar bőre mindenhol felhasadt, szinte rögtön megölve őt.

L’tavik, a t’skrang Kardmester egy szempillantás alatt a küzdelembe vetette magát. A pengéi a fénynél is fürgébben villantak, de hiába: nem ontották a Rém vérét. A rettenet leharapta szegény L’tavik fejét.

Amint a t’skrang elhullott, a humán Varázsló, Völgyszegély is a Rémre eresztette hatalmas varázslatát. Újra, és újra megtette, de semmi sem történt. Ellenfele őt is a többiek sorsára jutatta.

A lakók kétségbeestek. A Rém megölte Völgyszurdok legbátrabb védelmezőit, és most semmi sem állítja meg, hogy megsemmisítse a kaert. Az emberek legnagyobb döbbenetére egy szélszerzet Trubadúr, egy bizonyos Neeza kiállt egyes egyedül, és játszani kezdett a furulyáján.

Gyönyörű dalt énekelt, mindenki aki jelen volt tátott szájjal, csodálattal hallgatta. Még a Rém is megállt, hogy hallja, milyen mágikus dallamokat csal ki hangszeréből a csöppnyi adeptus.

Amíg ő játszott, a többi windling sárral tömte be a városiak fülét. Rájuk nem volt hatással, hiszen már elégszer hallották, hogy elveszítse az újdonság varázsát. Az emberek is magukhoz tértek, hogy nem hallották a dallamot, és biztonságban eljutottak a kaerig.

Amikor már biztonságban a kaerben voltak, tudatosult bennük, hogy Neezának nincs lehetősége a kaerig eljutni anélkül, hogy a Rém ne támadna. Lezárták a kaert, kinnthagyva a bátor szélszerzetet.

A Csapás sok száz évig tartott, de az emberek egyszersem emlegették fel rosszallóan a szélszerzetek vonzalmát a játékokhoz. Az emberek szívébe fényt hoztak, és nem engedték, hogy a kétségbeessenek.

Senki sem tudja, hogy mi történet Neezával. Néhányan azt mondják, hogy meghalt, amikor a Rém kiszabadult a dalból, de az én népem mást hisz. Azt hisszük Astendar meghallotta Neeza csodálatos dalát, és meghatotta a bátorság, amivel a Trubadúr feláldozta magát, és az otthonába vitte, hogy neki daloljon, a Csapás hosszú ideje alatt.