A szállásokról

Az az utazó, aki nem törődik a biztonságával, vagy elég erős a karja, a társai és a hírneve, az olcsón találhat egy szobát vagy egy szalmazsákot a Dokkban. Az éjszaka közepe felé ez az ár élesen emelkedhet, ahogy a szállás árát újratárgyalják a tőreik segítségével. A Hajófenékben vannak fogadók, amik szobákat kínálnak, de tele vannak kártevőkkel és rablókkal. Pletykálnak a rabszolga kereskedőkről, és azokról az emberekről, akik felsétáltak a lépcsőn az ágyukba, és a hátsó ajtón jöttek ki eszméletlenül egyenesen a théraiak markába. A dombi fogadók a lehető legbiztonságosabbak. Ezek közül kettőt érdemes megemlíteni.

Az Ugató Ligana cégérén egy ragyogó, színes, két lábon álló gyík van, nyitott szájjal. A Céh jelét nemrég újították meg. Harl Jerren, az ember tulajdonos elég óvatos fajta, odafigyel arra, hogy kinek adja ki a szobáit, és a balhé első apró jelére hívja a Békefenntartókat. Az étel jó bár fantáziátlan, de megéri a pénzét. Az istállóját a tartomány egyik legnagyobb trollja őrzi, akit csak Szeletelőként emlegetnek, valószínűleg a szablya miatt, amit az oldalán hord – a penge van olyan hosszú, mint egy ember lába. Amikor ez az iromány készült, nem volt fürdője, mivel a vízvezeték, ami a vizet hozta a folyótól megsérült egy viharban. A zárak erősek, ahogy az ajtók is, az összes ablakon van rács, amiket könnyű kinyitni belülről, kívülről viszont már problémásabb. A sör épphogy elfogadható, mivel a folyóról hozzák, és hosszú utat tesz meg.

Kygren Fészke: A cégéren egy fészek van egy nagy, suta vízi madárral, ami bizonytalanul rátelepszik. Ez valahogy helytállónak tűnik, mivel a fogadó valahol a Domb homlokzatán épült teljes kilátással a Piacra. Az épületet nyilvánvalóan már sokszor kiegészítették - mindig más építő - és egyiknek sem volt sok köze Upandalhoz. A padló egy kicsit cseppformához hasonlóan görbe, néhány ajtó csak kívülről hasonlít az igazira, és az utazónak tudnia kell, hogy ne tegye a korsóját a kandallópárkányra, mert bármikor széteshet.

A tulajdonos egy nagy, vigyorgó madárijesztő, egy Velden Budgden nevű ember, aki jómaga is egy kicsit furcsának tűnik. Bár lelkes házigazda, és elég sokat tud mesélni az utazóknak a városról és a környékéről, az előadása során gyakran elkalandozik, és mindig elfelejti levonni a következtetést.

A felesége Lutha foglakozik a konyhával, a hatalmas csülkeit olyan büszkeséggel vonszolja a pulttól a sütőig, a hidegszobától a spejzig, mint egy teljes szélben vitorlázó gálya. Ő is egy vidám típus, mindig mosolyog, és ajánl valami frissen sült süteményt.

Velden fiai és lányai a közös szobában, a fürdőben, és az istállóban dolgoznak, és vagy nagyon sok van belőlük, vagy nagyon gyorsan mozognak.

Az étel kiváló, a sör iható, bár egy kicsit híg, és alkalmakkor még zenész is van a fogadóban. Az egész hely egy kicsit különösnek tűnik. Valószínűleg az építészeti stílus, Velden folyamatos fecsegése, feleségének állandó mosolya, és talán más miatt is. Bármi is legyen az, Veldennek meg kéne fontolnia, hogy kér egy Céh jelet, mert a fogadója érdemes rá.