A hűbéres országokból kizsarolták a mágikus rituálékhoz szükséges tiszta őselemek utolsó cseppjeit is ha valaki megpróbált szembeszállni velük, atyái szabadságának védelmében - mint azt az Alkonyhegység égi portyázói tették az Orikalkum-háborúban -, kíméletlenül leszámoltak a lázadóval a közjó szolgálatában. Keserves esztendők voltak ezek, Barsaive mégis sokat köszönhetett Théra máguscsászárainak mert amikor a sötét erdőségekben feltünedeztek az első vörösen izzó szempárok, a félreeső tanyákat homályos árnyak kezdték kísérteni, és Scytha királyságában három nap alatt az utolsó kisgyermek is halálba sorvadt, a rúnadíszes falú kaerek már készen várták a Névadó Népeket. Az Iszonyat Korának kezdetét Théra elzárkózása jelezte a máguscsászárok eleven kupolát vontak Nehresham köré Elemi Tűzből és Levegőből, elszigetelve városukat a külső világtól. Barsaive-szerte földalatti kaerekbe és roppant fellegvárakba menekültek az értelmes fajok az a néhány konok kisközösség, amely nem volt hajlandó behódolni a théraiaknak, csakhamar áldozatul esett az egyre inkább elszaporodó Rémeknek.
A világ varázslatos hirtelenséggel elnéptelenedett, akik a kezdeti időkben kívül rekedtek a kaereken, azok leszámolhattak az életükkel, hisz idegent befogadni nem volt tanácsos - az útonjárók magukon hordhatták a Rémek jelét, s a lelkükben becsempészhették őket a menedék falain belülre. Szomorú évek köszöntöttek a Barsaivére. Küzdelmes évezred várt a Névadó Népekre, a sanyarú rejtőzés kora, amikor a napról napra tartó, izomszakasztó robot nagyobb hőstettnek számított bármiféle fegyveres viadalnál. Théra mágusai az ismert világ leghatalmasabbjai voltak, ám erejük nem vetekedhetett a hideg létsíkokról érkező Rémekével. A kaerek több mint háromnegyede elbukott, és ha az Iszonyat Kora nem ér véget a vártnál korábban, talán egyetlen értelmes lény sem vészeli át épen maradt lélekkel, sértetlenül. Szomorú például szolgálnak erre az ősi erdejükben rejtőzésbe vonuló elfek: mikor a Rémek egyre komolyabban veszélyeztetni kezdték eleven növényekből álló kaerjüket, Alachia királynő végső kétségbeesésében fekete mágiához folyamodott ellenük. Varázslói egy hátborzongató rituálé során megváltoztatták az elf népet, olyan visszataszító külsőt és lelket kölcsönöztek nekik, hogy a Rémeknek ne legyen kedvük a vesztükre törni, és más, zamatosabb préda után kutassanak. A szertartást siker koronázta, az elfek nem vesztek ki a világról ám amikor a többi kaer túlélői először találkoztak velük, szívüket jeges félelem szállta meg, és máig azt tartják róluk, hogy a Vérerdőben élő elfek szörnyűségesebbek maguknál a Rémeknél is.
Az Iszonyat Kora egy teljes évezredig tartott. Az első felderítő, aki előmerészkedett Throal barlangjaiból, hogy bejárja és számba vegye a tönkretett világot, majd útjáról vissza is tért jelentést tenni III. Varulus királynak, Hosszúfogú Vaera volt a trollok népéből, a Föld Hajnala névre keresztelt égihajó kapitányasszonya. A Rémek uralma bizony nem múlt el nyomtalan Barsaive felett: a hajdanvolt termékeny szántóföldek helyén sivár pusztaságok ásítottak, a folyók vize megromlott, megkeseredett, ami kevés élőlény kóborolt a kietlen vadonban, mindnek fertőzött vér folyt az ereiben, megrontották őket a túlvilági hatalmak. A Rémek többsége eltávozott a világról, eldugott zugokban, sötét rejtekhelyeken maradt azonban belőlük nem is egy, bár javarészt a csekélyebbek, jelentéktelenebbek közül valók. A Névadó Népek lassan, évről évre folytatták Barsaive újrafelfedezését: mind újabb kaerek kapui nyíltak meg (bár sok közülük a mai napig rettegve, elszigetelten él) akadozva megindult a régi útvonalak mentén a kereskedelem. A túlélők, akik soha életükben nem láttak szabad égboltot a fejük fölött, tapogatózva próbálnak megbarátkozni dohos könyvek lapjairól ismert környezetükkel.
Az új világ nem bánik kegyesen gyermekeivel: a mitikus hősként tisztelt Vaera két diadalmas felfedezőutat vezetett Throalból, hogy a harmadikon aztán nyomtalanul eltűnjön, hajójával és egész legénységével együtt. A Rémek továbbra is ott lapulnak a sötét barlangok mélyén a kaerek népe bizalmatlan egymással szemben, hamar kitaszítják maguk közül az idegent és bár a barsaivei helytartó székvárosa, a büszke Parlainth nem állta ki a Rémek ostromát, az utóbbi évtizedben ismét felbukkantak a látóhatáron a Théra hadizászlaját lobogtató csatahajók. A fenyegetés múlóban immár, de a hatalomhoz szokott mágusok nem egykönnyen mondanak le arról, amit az elnyomás évszázadai alatt jogos jussuknak tekintettek...
