A mágia hatalma mindent áthat, mindenütt jelen van se szeri, se száma azoknak a kiválasztottaknak, akik a segítségével módosítani tudják a természet törvényeit, emberfölötti teljesítményekre képesek. A beavatottak - az adeptusok - sokféle tudományban jártasak, ám a mágia annyira mindennapos jelenség, hogy nem csupán a varázslók használják folyamatosan, hanem a legkülönfélébb más szerzetek is, a vándor Trubadúroktól a Fegyverkovácsokon át a daliás Harcosokig. Mesés világ, bővelkedik a tarka, különleges színekben mégsem az arany-, hanem a hőskorát éli. Az Earthdawn földje ugyanis hosszú ideig tartó Csipkerózsika-álomból ébred. A Legendák Kora előtt egy mérhetetlenül szürkébb, veszedelmesebb és rettegettebb évezredet kellett átvészelnie: az Iszonyat Korát.
Az ősidőkben, amikor még más, azóta feledésbe merült országok és birodalmak osztoztak Barsaive kontinensén, egy bölcs és nagytudású elf, név szerint Elianar Messiás, akit később a Mártír Tudósként fognak tisztelni a Névadó Népek, porladozó pergamentekercsekre bukkant egy eldugott hegyi barlangban. Magával vitte őket, hogy lefordítsa és tanulmányozza a szövegüket úgy vélte, hihetetlenül régi titkokról lehet szó bennük. A hat hosszú tekercs később a Keservek Könyve néven vált közismertté. Messiásnak sikerült megbirkóznia az ismeretlen nyelvvel, és egy sötét éjszakán elolvasta, megértette a tekercseket másnap holtan találták a szállásán tudóstársai, önkezével végzett magával, leírhatatlanul iszonyú módon. Halála előtt tulajdon vérével még figyelmeztetést intézett a többiekhez ez volt az első alkalom, hogy Barsaive Névadó Népei értesültek az Iszonyat Koráról és a Rémek eljöveteléről. A világ mágikus aurája, írta a Keservek Könyve, korszakról korszakra változik volt idő, amikor teljesen elenyészett, és nem léteztek varázslók a Földön s lesz idő, amikor soha nem látott erővel fog fellángolni. Ez azonban olyan veszedelmet jelent, amelyre nincsenek felkészülve a Névadó Népek. A Keservek Könyvének tanúsága szerint a Föld történetében voltak már olyan időszakok, amikor a mágikus aura a korábbinak sokszorosára erősödött ilyenkor minden esetben nyomtalanul elpusztultak a civilizációk, s utódaiknak csak hosszas fáradság árán, kínlódva sikerült újból felépíteniük mindent a porból és üszökből. A barbárság évezredei során a régi kultúráknak még az emléke is feledésbe merült, a hosszas küszködéssel fölemelkedett újak mit sem tudtak dicső őseikről, akiknek csupán egy-két megmagyarázhatatlan eredetű rommező, magányos sivatagi obeliszk őrizte az örökét. Mert amikor a mágikus aura ragyogása a tetőfokára hág, fölfeslik az asztrális szövedék a világok között kapuk nyílnak más, sötétebb és hidegebb létsíkokra, ahonnan aztán előtörnek a bomlás ivadékai, a pokolszülte Rémek, vérre és romlatlan lelkekre szomjazón.
A Rémek a kegyetlen törvények szerint élő ősvilág maradékai száműzött hatalmak, sivár magányukban démonokká korcsosult istenek, legcsekélyebbjük is félelmetes ellenfél egy egész hadseregnek. Soha nem fordult még elő, hogy a földi civilizáció átvészelte volna évezredig tartó uralmukat, s mivel a később felnövekvő kultúrák tudatlanok maradtak, nem készülhettek fel az Iszonyat Korára, s rendre elbuktak a nagy körforgás ismétlődő ciklusaiban. A Keservek Könyve - ez a hihetetlenül régi, baljós irat - jelentette az egyetlen esélyt, hogy a Névadó Népek felvértezhessék magukat a Gonosz eljövetele ellen, és - bár harcra, ellenállásra nem is gondolhattak - megpróbálják átörökíteni az elkövetkezendő korokra civilizációjuk szomorú roncsait.
Elianar Messiás halálakor még évszázadok voltak hátra a Rémek támadásáig, amikor a világban rejtőző mágikus erők elérik majd legnagyobb potenciáljukat. A Mártír Tudós társai és tanítványai megértették, micsoda szörnyű veszedelemmel kell szembenézniük távoli utódaiknak habozás nélkül cselekedtek hát. Összefogtak, és megalapították Nehreshamot, a Tudás Városát bölcseket, tudósokat gyűjtöttek maguk köré, és mélyreható kutatásokba fogtak a mágikus tudományok terén, hátha olyan technikákra bukkannak, amely bizonyos fokú védelmet nyújthat a Rémek ellen. Kezdetben sokan nem hittek nekik, gúnyt űztek belőlük Nehresham lakói között azonban nemcsak jámbor tudósok, bölcs aggastyánok akadtak, hanem nagyhatalmú varázslók is, akik nem éppen lágy szívükről voltak ismeretesek. Ezek elhatározták, hogy ha a Névadó Népek nem hajlandók szembenézni a jövő ködében derengő fenyegetéssel, ők majd jobb belátásra bírják őket - ha muszáj, akár erőszakkal is. Tűzzel-vassal fogtak neki tervük kivitelezésének varázserejüknek hála, letiporták és szolgasorba igázták a szabad országokat, és a Tudás Városa nemsokára székhelye lett a Föld legrettegettebb elnyomó hatalmának: Thérának, a mágusbirodalomnak. A varázslócsászárok eszközei brutálisak voltak, ám kétségkívül célravezetőek: Nehresham alapítása után ötszáz évvel egész Barsaive a lábuk előtt hevert, s ők mindent - a tulajdon önző érdekeiket is - alárendelték a nagy feladatnak, az Iszonyat Korára való felkészülésnek. Soha nem látott erejű varázslatokat dolgoztak ki, s nem egy főmágus a halhatatlan lelkét adta cserébe egy-egy kiváltképp nélkülözhetetlen technikáért. Tiltó hatalmú jelekkel, rontó szimbólumokkal látták el a Névadó Népeket földalatti menedékeket - kaereket - építtettek velük, melyeknek varázserővel átitatott falait remélhetőleg nem tudják áttörni majd a Rémek.
