A kygren a legnagyobb halászmadár a Kígyó-folyó mentén. A hófehér tollazatát a farkán és a szárnyai végén fekete tollak díszítik. Sajnos a madárnak csak a tollazata gyönyörködteti a szemet. A kygren feje vékony, a feje búbja szinte csúcsos, a csőre pedig aránytalanul hosszú. A csőre alján bőrzacskó található, amiben akár egyszerre több halat is képes tárolni.

A repülése a legjobb esetben is csak elfogadható. Gyakran hibásan méri fel a távolságot a szárnyvégei és a víz vagy más akadály, például egy hajó, vagy egy másik kygren között, és a tévedésének eredménye gyakran igen látványos. Alkalmanként a kygren annyira el van foglalva a halak vadászásával, hogy csak túl későn veszi észre, mi van az útjában. Ezek a madarak sokszor betörik az ablakokat, kilyukasztják a vitorlákat, belegabalyodnak a hajókötelekbe vagy olykor lelökik a tengerészeket a hajóról.

A földön vagy a vízben sem ügyesebbek, mint a levegőben. Leszálláskor gyakran felbuknak, tollaik szanaszét repkednek. A felszálláshoz futniuk kell egy kicsit. A szárazföldön ez egyszerű, ha van egy akadályok (fák, bokrok, kövek, másik kygren) nélküli terület. A vízen azonban elég komikus látvány, amint megpróbál kellő sebességre szert tenni. Miközben a vízen futva hevesen csapkod, sokszor az egyik szárnya vége beleér a vízbe, és oldalra fordulva visszaesik.

Ilyen ostoba állat nehezen élne meg, de a Kígyó-folyó annyira bővelkedik halban, hogy még így is bőven talál ennivalót. A kygrennek a mérete miatt csak kevés ragadozója van, például az ufghant, és néhány gyíkfaj, amely a tojásait eszi meg.

A kygrenek mindig csak alkalmi párokat választanak maguknak, de mindig olyan időset, amilyenek ők maguk, idősebbet vagy fiatalabbat soha. Az, hogy miként tudják megállapítani egymás korát, egyelőre rejtély.

A közös fészket mindkét madár harciasan védi. Általában a csőrükkel harcolnak, a földön vagy vízen hevesen csapkodnak a szárnyaikkal, a levegőből lecsapó támadásokkal próbálkoznak.