A Tolvaj, aki a Haláltól lopott


Hmmm, mese, azt mondod? Mi, Szellemmágusok nem vagyunk nagy mesemondók. Mi jobban értékeljük a hallgatást. De talán van egy mesém, ami azt hiszem felkelti az érdeklődésed, és megvilágítja elméd. Ezt egy szellem mondta nekem, akivel nem is olyan régen beszéltem. Igen, ahogy sejted, a mese a Halálról szól, de ami fontosabb: egy adeptusról, egy Tolvajról, aki Diszciplínája a Halál Birodalmába vezetett.

Réges régen, még a Csapás előtt élt egy Tolvaj adeptus, akit Josarának hívtak, és Landis királyságában lakott. Josara volt az a nő, aki nagyon sok őrült dolgot művelt, ami megmutatta, hogy mire képes a diszciplínája. Azt mondták, hogy képes lett volna a Napot és a Holdat lelopni az égből, ha úgy akarja.

Ha megkérdezték, hogy melyik kincsre a legbüszkébb, amit hosszú kalandozása alatt szerzett, Josara mindig azt válaszolta, hogy mert sikerült ellopnia a férje, az Égi Hajós Orlan Szélfutó szívét. A szerelmesek együtt kalandoztak, és kerestek új kihívásokat Barsaive földjén. És micsoda kalandjaik voltak! Szürke ogrékat fosztottak ki a Tylon Hegységben, megfejtették a troll Varázsló, Golthek'Nor rejtvényét, és egy nagy rakat orikalkumot szereztek azzal, hogy kiraboltak egy thérai hadihajót az Orikalkum Háború alatt. Rengeteg történet fűződik a nevükhöz egész Barsaive szerte.

A legenda akkor látszott véget érni, amikor Josara és Orlan alámerültek a legvadabb kalandjukban: a Pók Barlangjában a Liaj Dzsungelben. A pókok (akkorák voltak, mint a pónilovak), rengeteg kalandozót, és utazót veszejtettek el. Legendák keringtek arról a temérdek kincsről, amit azok a szerencsétlenek hagytak hátra, és ezek a legendák felkeltették a pár érdeklődését. Elhatározták, hogy kiderítik az igazságot, és ha némi értékes trófea is jön a tudással - annál jobb!

De a veszély, amit ezek a lények jelentettek, nagyobb volt a két képzett adeptusnál is. Orlant egy árnyékpók - egyike a leghalálosabb pókoknak ebben a barlangban - harapása megmérgezte. Elmenekültek, de az Égi Hajós meghalt nem sokkal utána, hiszen nem volt ellenszer a méregre. Josara a kettejük által szerzett kincset arra fordította, hogy egy csodálatos sírt emelt a férjének, ami magasan a hegyek fölött lebegett, és csak égi hajóval lehetett megközelíteni. Több, mint tucat levegőelementál védte a sírt a kincsre éhes rablóktól.

Összegyűjtve a megmaradt vagyonát az özvegy küldetésére indult, ami miatt bejárta egész Barsaivet. Sok varázslót, tudóst, és kutatót meglátogatott, és a kérdése mindenhol ugyanaz volt. A Tolvaj adeptusnak rögeszméje lett a Halál, és mindent meg akart tudni erről a titokzatos erőről. Egyaránt keresett tiszta és fertőzött tudást, mint például a Halál Kulcsa nevű titkos társaságpt, akik a Halál kvesztorainak nyilvánították ki magukat.

Pletykák terjedtek el, hogy Josara beleőrült szerelme elvesztésébe, és talán olyan tudásokat is magához vett, ami sötét és ismeretlen, de mindez nem volt igaz. Josarának nem állt szándékában bosszút állni, és nem akart sötét hatalmak birtokába jutni. Josara bölcs nő volt, és mint sok Szellemmágus elkezdett a Halálra úgy tekinteni, mint egy kristálytáblára, ami nem akadály, hanem egy ablak a másik oldalra, a lét egy másik állapotára. Úgy tekintett rá, mint egy fösvényre, aki arany helyett életeket gyűjt, és mint mester tolvaj Josara elhatározta, hogy felveszi a legvégső kihívást: ellopja Orlant a Haláltól.
A rengeteg, sokféle tudással felhalmozva, Josara a Halál Tengerének partjához ment, ahol egy különleges rituálét készített elő. Az emberi sokoldalúság képessége mindig is jól szolgálta utazásai során. Kilenc napon és kilenc éjjelen át dolgozott a vulkáni talajon végig a lángoló tenger partján.

Végül készen állt, és az újhold sötétes fényénél Josara egy különleges mérget ivott meg, amit a legmérgezőbb növényekből és teremtményekből nyert ki, beleértve azt a pókot is, amely megölte Orlant. Összeesett a mágikus rúnákkal és jelekkel hímzett takaróra, és a iszonyú hideget érzett a lángoló tenger partján. A letargia lassan bekúszott a szívébe, de Josara nem adta magát oda neki, szüksége volt a minden fürgeségére, ha sikerrel akart járni.

Josara átkelt a Halál Birodalmába. Érezte, ahogy a haragvó lángok magukkal rántják a Halál Tengere alá, a föld alatti járatok, alagutak és barlangok végtelen útvesztőjébe. Mindent vöröses fények villogtak az égő lávatenger miatt, és ami a legcsodálatosabb volt, tele volt kinccsel, amerre csak ellátott. Arany, ezüst, drágakő, fegyverek, orikalkum érmék, elég ahhoz, hogy egy egész birodalmat lehessen venni belőle. Josara Tolvaj természete beleremegett a látványba, és a kapzsiság megérintette lelkét.

De gyorsan döntött. Nem azért jött a Halál Birodalmába, hogy kincseket keressen, csupán a szeretett Orlan életéért. Csöndes árnyként mozgott a fakó alagutakban, de senkivel sem találkozott. Nem volt semmi élő dolog, se névadó, se egy kisegér, vagy bogár sem. Josara szívét kétségbeeséssel töltötte el a gondolat, hogy sosem fogja Orlant megtalálni, és csapdába esve örökké itt fog kóborolni.

Szenvedélyek! sírt fel Odaadok mindent, minden kincset a világon, ha még egyszer Orlannal lehetnék!

Egy férfi jelent meg Josara mellett. Ember volt, terjedelmes, és kövér, úgy volt öltözve, mint egy gazdag kereskedő. Drága ékkövekkel volt a ruhája díszítve, és az övéről pénztől duzzadó zacskók lógtak. Jól ápolt volt, és a kinézetében és viselkedésében is minden arra utalt, hogy ez a férfi gazdag, vagyonos ember, aki pont az a fajta személy volt, akivel Josara oly sokszor osztotta meg a Tolvajság ajándékát.

Megtennéd, Josara? Kérdezte a férfi miközben gazdag köpenye a talajhoz ért. Elővett egy akkora rubint, mint egy kisgyermek ökle, olyan vörös volt, mint a vér, fényei csábítóan csillogtak az alagút félhomályában. Josara szíve ugrált, sosem látott ilyen gyönyörű követ. Lemondanál ezekről a kincsekről, ami mind a tiéd lehetne?

Josara Tolvaj mágiája hívta, és tudta, hogyha mindez az övé lehetne, ő lenne a leggazdagabb Tolvaj a világon, és luxusban élhetne egész életében. Érezte, ahogy a diszciplínája összemarkolja a szívét, és a drágakőre irányítja szemét. De Josara szerelme erősebb volt a Tolvajok útjánál is, és azt mondta a furcsa embernek: Igen, mindent odaadnék a szerelmemért. A kereskedő bólintott, mosolygott, és Josara ismét a Halál Tengerének a partján találta magát, Orlannal a karjaiban.

És mert elutasította a diszciplínáját, Josara nem volt többé Tolvaj. Azt gondolta, hogy az a különös idegen a Halál maga volt, akivel elcserélte a mágiáját Orlan életére, és amit korrekt üzletnek talált. Az elkövetkező években Josara Orlannal együtt csendesen éldegélt, Garlen kvesztora lett, továbbra is minden alkalmat megragadva, hogy a Haláltól lopjon.