A város megjelenéséről

Servalennek nincsenek tűz törvényei, legalábbis olyan nincs, amit betartatnak. Az épületeket abból tákolták össze, amit épp a kezük ügyébe akadt, általában fából. Sajnos a kő jobb választás lett volna szinte az egész városban, főleg a dzsungel közelsége miatt. A termeszek és a fafúró bogarak nagyon jó lakomának találják a várost, egy olyan fának, ami nem tiltakozik a jelenlétük ellen. A folyamatos nyirkosság pedig elősegíti a korhadást. A faszerkezetek folyamatosan küzdenek a szétmorzsolódás és az összeomlás ellen.

A Hajófenékben a kő használata nem kérdés. A talaj puha, a déli részen szinte mocsaras. A talaj megsüllyedése megakadályozza a nehezebb építőanyagok használatát. Míg a cserép vagy zsúptető a kedvelt a többi helyen, a Hajófenékben gyakran nagy zöld levelekkel fedik be a házak tetejét a dzsungelből, melyek közül némely akkora, mint egy troll pajzsa. Amíg még zöldek a levelek, addig tökéletes tetőt képeznek, mivel nem gyulladnak fel a véletlen szikráktól és az eső is lepereg róluk. Amikor kiszáradnak - bár ez sokáig tart a nedves klímában - a levelekből nem lesz más, mint ideális tűzifa az első adandó kis szikrának. Ahogy az eső lepereg a száraz levelekről, az olyan, mint amikor kavicsok ömlenek a fémre. Vihar esetén lehetetlen beszélgetni egy ilyen épületben.

A Dombon a Barsaive szerte elterjedt keretbe döngölt vályogból épített házakat alkalmazzák, a tetők pedig nádból, vagy cserépből készülnek, a tulajdonos gazdagságától függően. Nyilvánvalóan a házak nagy részét nádtető fedi, és nem cserép. A tűz itt nem olyan veszélyes, részben a jól képzett tűzoltók miatt, részben pedig azért, mert a házak egymástól viszonylag messze vannak.

A nagyobb épületek, mint például a gazdagabb polgárok házai, vagy a fogadók alsó szintje kőből készült, a többi része pedig fából és vályogból. A kreozotot, ami egy fekete, ragadós kátrány, a város déli részénél lévő mocsárból hozzák, és az épületek alapját kenik be vele, hogy elriasszák a rovarokat, általában egy lábnyira kenik be a föld fölött és alatt. Néhány építkezésnél a földet is leöntik kreozonnal, mielőtt elkezdenék az építkezést. Az ilyen házaknál sajátos olajos szag árad az egész szerkezetből.

A legtöbb épületnek nagy ablakai vannak fém ráccsal. Ennek a furcsa elrendezésnek az oka hamar nyilvánvalóvá válik, ha belegondolunk a környezetbe. A nagy ablak a jó szellőzéshez kell. A környéken járó tolvajok miatt pedig szükség van a rácsokra. A rés a rácsok között túl nagy ahhoz, hogy megakadályozza a kisebb lények és rovarok bejutását. Az épülettulajdonosok nagy része nem engedheti meg magának a finom dróthálót, amit a Dombon élő lakosok és a kereskedők használnak.