Tartalom
- A Csók
- Kaland háttér
- Bevezetés
- Leszállás a Szigetre
- Út a Kapuhoz
- Főkapu
- Földszint 1
- Földszint 2
- Felső szint 1
- Kaxilreth és a naplója
- Felső szint 2
- Laboratórium
- Események
- A Hold megidézése
- Égihajós események
- Újra Throálban
- A kert és a csók
- Befejezés
- Karakterek
- Karakterek 2
- Suttogó Fájdalom
- Asztrális Ingola
- Yrithsar
- Játékosoknak kiadandó anyagok
- Mellékletek
Játékosoknak kiadandó anyagok:
Karakter halál
Kérlek maradj csendben amíg ezt olvasod. Meghaltál, de a játékban maradsz szellemként. A legtöbbetek szellem lesz, de ez a kaland kifejezetten alkalmas szellemekkel való játékra is. Ha a túlélő talál valami módot, hogy feltámasszon titeket, visszatérhettek még az élők sorába.
Most, hogy teljessé tedd távozásodat vigyünk egy kis színt bele. Felemelem a kezemet, amikor leengedem távozz a legjobb halálsikolyoddal. Hadd idegeskedjen az egyetlen túlélő a jövője kapcsán. További jó (szerep)játékot.
A látomás
Bizsergést érzel az ujjaid hegyén. A gerinced viszketni kezd fél szívdobbanással azelőtt, hogy a tompa fájdalom végigkúszik a hátadon, mintha minden szőrszálad izzó szöggé változna amit egy démoni kovács követhetetlen sebességgel belever a hátadba. Könnyeid függönyén keresztül alig látsz, ahogy eltántorodsz a faltól. Pislantasz. A fal megremeg. Egy a felkelő nap fénysugaraiban fürdő virágos kertben állsz. Az összehajló rózsabokrok kis kerti lakot formáznak. Érzed talaj dohszagát és a tisztaság illatát ahogy egy könnyű eső után összekeveredik. A virágok illata ebbe a tiszta illatba hozza a szépség sugarát.
A kerti lakban egy fiatal pár áll, egy magas, kissé merev, elfszerű vonásokkal rendelkező férfi és egy alacsonyabb, jóval atlétikusabb nő. A férfi suttog a nőhöz, kezében két fénypontot tart. A nő ellenkezve rázza fejét, a férfi bizonygat. Ahogy a nő elfordítja fejét az egyik fénypont a jobb füléhez kerül. Keze megremeg amint a második fénypontot a másik füléhez illeszti. Szelíden megöleli, szipog, közelebb bújik. Lágyan megcsókolják egymást.
Szenvedélyesen, hosszan. Egy fehér rózsa képe lebeg a szerelmesek felé. A virág világít ahogy szárából vörös cseppek erednek, megcsíkozva a szirmokat. A csók végére a szirmok vérvörösben pompáznak.
A látomás megremeg, a kert eltűnik, a szerelmesek, mint egy viharvert tenger hajótöröttei tovasodródnak. A rózsán borzongás fut végig, megcsavarodik, úgy érzed a csuklód is eltörik amint a virág feje elszakad a törzsétől. A virág eltűnik, csak te maradsz amint a falat bámulod amint az előtted levő a kéz alakú forma enyhén derengeni kezd.