Szállás

A legtöbb érkező ember magával hozza szállását, törzsi vagy egyéni sátrak formájában. Azok, akik ilyesmi nélkül érkeznek, vagy jobban szeretnek valami szilárdabb szerkezetben megszállni, több lehetőség közül is választhatnak.

Először is: egyetlen Dinganni sem fog visszautasítani egy becsületes utazót. Amíg betartod a szokásaikat, mindig lesz számodra egy hálópokróc, némi élelem, és hely a tűz körül. Az udvarias utazó természetesen legkésőbb a nap folyamán kerít a vendéglátónak valami ajándékot. Ha túl korán adja oda, azzal megsértheti a gazdát, mert azt hiszi, fizetséget ajánlanak fel neki egy ősi hagyomány betartásáért, úgyhogy figyelmesen kell megválasztani az időpontot. A vacsora, és a tűz körül elmondott első néhány történet után a legmegfelelőbb az idő. Hasznos tárgyak, érdekes történettel a legmegbecsültebbek, de egy flaska pálinka vagy bor is szívesen látott.

Más törzsek is szívesen látják az utazókat, de általában több bonyolult rítushoz, és összetett magatartási kódexhez ragaszkodnak.

Sok kocsma, számtalan szobákkal elérhető, és három fogadó is található Mynbruje Csarnoka mellett. A kereskedő szezon alatt sátorszállókat is felállítanak a vállalkozó kedvű Névadók, különszobákat, ételt-italt, szórakozást felajánlva, de nincs ajtó a sátrakon, így zárni sem lehet őket. Még ha a tulajdonos olyan becsületes is, mint egy újszülött, akkor sincs garancia a többi vendégre, vagy az utcákat elárasztó tömegre. Én magam a Dingannik Biyazi klánjánál szálltam meg, s megbíztam becsületességükben és őreikben.

Sebkha Fogadója

Mynbruje Csarnokához legközelebb található, és a három fogadó közül a legrégibb, a város újraalapítása után két évvel jött létre. Sebkha Nairn egy eredetileg Travarból származó vállalkozó kedvű törpe, akinek a fülébe jutott a szóbeszéd egy új kereskedelmi pontról, és úgy döntött, szerencsét próbál. Felpakolta mindenét a szekereire, építési anyagokat, szerszámokat, és féltucat bérelt munkást, majd útnak indult. Meg is érkezett nem sokkal Mynbruje Csarnokának befejezése után. Hat hónappal később – éppen vásáridény idején – meg is nyílt a fogadója, aminek azóta is óriási a forgalma. Megkérdeztem Sebkhát, nem hiányzik-e neki Travar. Bólintott, és a jóféle barna sört emlegette fel, amit itt szinte lehetetlen beszerezni itt a síkságon. De – ahogy mondta, összedörzsölvén ujjait, és felragyogott a szeme – szerencsére megengedheti magának, hogy hozasson Travarból, vagy akár messzebbről, ráadásul egy throáli sörfőző is úton van. “Figyeld meg” mondta, “Jövőre az első síksági törpe sörfőzde fogja a legjobb sört termelni a hegységen kívül.”

A kőalapokon nyugvó, fából épült fogadó címere ugyanolyan fantáziátlan, mint a neve, egy habzó korsó egymást keresztező kulcsok felett. Szerencsére a konyhát egy leleményes törpe nő viszi, Sebkha unokatestvére, egy bizonyos Bria. Bria bizonyíthatóan elbeszélgetett választott hivatásáról az itt megszálló utazókkal, hisz konyháját nem csupán törpe étkek jellemzik, hanem ork, ember, elf, de még szélszerzet gasztronómiai hagyományok is.

Valamennyi saját receptjéhez felhasználja tudását, bátran keverve az ork tábortűz grillező technikáját elf fűszerekkel, az elképesztően ízletes eredmény elérése érdekében.

Specialitása, a tradicionális veroniki általa módosított változata egy igazán csodálatos étel. A tésztát különleges kolbásszal tölti meg, zsályával és fahéjjal fűszerezve, amit a szokáshoz híven alaposan átsütnek. A sült gombócokat világos, krémes szósszal önti fel, ami Dinganni eredetű, de szélszerzet eredetű fűszerkeverékkel – orry, gyömbér és hamat keveréke –fűszerezett. Bria adagjai még a nagyétkűek számára is nagyok. Az árak néhány réztől (kecskesajt és kenyér) 10 ezüstig változnak (háromfogásos étkezés, amibe a ház specialitása is bennefoglaltatik).

Sebkha fogadója egy céhes fogadó. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szolgáltatások is elérhetők, a szokásos árakon. Az épület túloldalán, az istálló mellett található egy fürdőház is. Egyébiránt azt hallottam, hogy az ablakok nem záródnak megfelelően, így könnyű bejutást engednek a tolvajoknak. Ha Sebkha nem tesz megfelelő lépéseket az értéktárgyak és ami azt illeti, a ruházat megvédésére, míg vendégei fürödnek, hamar búcsút inthet a céhjelzésének.

A Tollaskígyó

A város nyugati pereménél található Tollaskígyó valószínűleg a legszigorúbban vezetett fogadó Anghaliban. Hattri Aldathshemme, a szélszerzet tulajdonosnő olyan goromba és rideg, amilyet csak a katonaságon kívül találni lehet. Annak az orknak vagy trollnak, aki a “goromba” és “szélszerzet” szavakat együtt használva viccesnek találja, annak tudnia kell, hogy – a szóbeszéd szerint – Hattri a Throáli Felderítőknél szolgált a Thérai Háború alatt. Volt egységtársai is be-betérnek néha, hogy lépést tartsanak az eseményekkel. Azt is tudni kell róla, hogy legalább fél tucat – különböző fajú – barátja van, akik rögtön a segítségére sietnek baj esetén. Persze Hattrinak ritkán van oka hívni őket, mert a nap legnagyobb részében cinikus szemmel figyeli a fogadót és az ivót, és akkor csap le, amikor még kicsi a baj. Ennek eredménye egy csendes hely, ahol ebédelni, sörözni lehet, és akár még a feljegyzéseidet is nyugodtan elrendezheted. Több élvezetes estét töltöttem a Tollaskígyó közös helységében ezen feljegyzést írva, viszonylag zavartalanul. Egyszer akadt egy tag, aki szerencsejáték adósságot próbált behajtani a fogadó egyik vendégén. Mikor azon volt, hogy előhúzza tőrét, hangsúlyozva követelését, Hattri egyik segédje hátba vágta egy élesre fent buzogánnyal, majd a magatehetetlen testet kihajították az ajtón. A hét hátralévő felében nem történt hasonló incidens.

Az étkezések itt bőségesek, bár némileg egyhangúak. Azaz alapos gyanúm támadt, hogy a szakács szintén Hattri régi bajtársai közé tartozik. Az a tapasztalatom, hogy bár a katonai konyhák kapják a legjobb hozzávalókat, a legfrissebb húst, a legízletesebb fűszereket, az eredmény mégis leginkább a sótlan zabkására hasonlít leginkább. A Tollaskígyóban is hasonló jelenséget figyelhettem meg. Az étel itt nem annyira ízetlen, de leginkább a változatosság hiányzik. Az árak mindazonáltal igen ésszerűek. Egy szűkös költségvetés figyelemre méltó toleranciát mutat a díjak felé.

A szobák praktikusak, dísztelenek, de makulátlanul tiszták. A zárak nemcsak erősek, de élek a gyanúval, hogy mágikusan is meg vannak erősítve. A szobaárak kicsit alacsonyabbak a céhes áraknál, de magasabbak, mint egy átlagos szálló esetében. A rendelkezésre álló szolgáltatások közé tartozik a szolgáló, a mosoda, és a fegyver- ill. páncéljavítás. Lehet magán étkező részt kérni, de ez nincs reklámozva. A fürdőből hiányoltam a meleg vizet és a kiszolgáló személyzetet.

Mindent összevetve a Tollaskígyó nem üti meg egy céhfogadó szintjét, de nagyon ügyelnek a vendégek értékeire és biztonságára, és jó szolgáltatást nyújtanak a pénzért.

A Három Róka

Egy viszonylag friss jövevény a városban, J’hork Kötélnemző alapította a fogadót öt esztendeje. J’hork egy hatalmas troll, korábban Égi Rabló, s azt állítja, hogy megcsömörlött a hegyektől és az állandó portyáktól. Azt mondta nekem, hogy le szeretne letelepedni, és élete hátralevő részét azzal tölteni, hogy a kiterjedt, lapos síkságot nézi, és semmi olyat nem akar tenni, ami kimerítőbb, mint könyvelni, kimérni a sör, és megakadályozni az alkalmi kocsmaverekedéseket. A fogadóban aránylag kevesen vannak, köszönhetően annak, hogy a legtöbb embert eléggé megfélemlíti J’hork és hatalmas – a pult mögötti falon tartott – kristálybárdja.

A háromszintes fogadó első emelete kőből, a maradék kettő fából épült. A felső ablakok a vasrácsok ellenére gyönyörű kilátást biztosítanak a tóra vagy a városra, attól függően, merre nyílnak. Az Igazság Csarnoka némileg távolabb van, de nem túl messze, és mindig van a közelben néhány kvesztor. Feltételezem, hogy egy volt Égi Rabló igen jól tudja, hogy kell az otthonának a védelméről gondoskodnia.

Míg az étel egyszerű, mondhatni jellegtelen, az adagok troll méretűek, és a minőség-ár arány is megfelelő. J’hork söre aszerint változik, hogy kivel sikerült legutóbb üzletet kötnie, de sohasem rossz. Azt mondta, hogy sosem fog olyat felszolgálni, amit ő maga ne inna meg. Kétségtelenül az Égi Rablóknak, vagy legalábbis neki, igen jó ízlése van, ha sörről van szó.

A szobaárak egy tisztes fogadóhoz mértek, de alacsonyabbak a céhszabványoknál. Fürdő nem tartozik a fogadóhoz. Mikor kérdeztem, a tóhoz küldtek és elmondták, merre szerezhetek be szappant és törülközőt.

Az a szóbeszéd járja, hogy J’hork ideérkezése előtt valami szörnyű dolog elől menekült, vagy egy bizonyos személyt keresett. Azt is beszélik, hogy a megfelelő embert keresi, akinek oda tudná adni a kristálybárdját, hogy befejezzen egy küldetést. Nem tudtam megitatni annyi sörrel, amitől megeredt volna a nyelve. Sőt, meg vagyok győződve róla, hogy nincs annyi sör, amennyi J’horkot elővigyázatlanná tudná tenni.