A város kormányzásáról

A szó legszorosabb értelmében véve a városnak nincs önkormányzata. Mivel nincs közösségi szolgáltatása – mint például útkarbantartás, utcai világítás és tűzvédelem –, ezért nem kell adót fizetni, nincs adminisztárciós hivatal, se bevétel. Ennek ellenére van egy embercsoport, akiket akár városi őrségnek is nevezhetünk. Ahogy már említettem, minden fél, aki aláírta az alapító szerződést, Mynbruje Kvesztorokat ad a város számára, hogy legalább minimális rendet tartsanak a városban.

A Kvesztorokat törzseik támogatják. Ajándékokat és felajánlásokat a Mynbruje Csarnoka elfogad, de beható vizsgálat alá veszik őket, nem befolyásolni kívánják-e velük a Kvesztorokat. Ha egy apró gyanú is felmerül, az ajándékot, ill. felajánlást ridegen visszautasítják.

A törvénykezésről

A város törvényei egyszerűek és lényegre törőek, akárcsak a Dinganni Kód, mely alapjaikat alkotja. A törvények lényegét a következő pár mondat híven tükrözi:

1. A tolvajlást nem toleráljuk. Azon Névadó, melyet tolvajláson érünk, bíróság elé állíttatik. A tolvajlás adott ideig tartó közmunkán át kíűzetésig, szélsőséges esetben halállal büntetendő.
2. Másik Névadó testi épségében kárt tenni tilos. Az utcákon tilos harcolni. Bárminemű bosszúsági fogadalom, lett légyen az akár vérbosszú, a város területén nem üldözhető. Névadó megölésének a büntetése vértartozástól halálig terjedhet.
3. A víz az élet éltető eleme, ezért egyetlen Névadó se szándékosan, se szándéktalanul nem szennyezheti be a tavat. Ezenkívül a víz elérését semmi se akadályozhatja.

A kinevezett Mynbruje Kvesztorok járőröznek a városban. Bármelyik - a szerződést aláíró - törzs harcosait utasíthatják, ha szükség van rá, hogy letartóztassanak egy törvényszegőt, vagy végrehajtsanak egy büntetést, vagy csak mindennapi munkájuk elvégzésében segítsenek.

Gyakorlatilag a Kvesztorok szinte bármi apróságból nagy ügyet csinálnak. Ha az életemet én is csökönyös lókereskedők írányításával tölteném, valószinűleg én is kicsit morózus lennék.
-- MTekele Felhőfuttató/Felhőfutó

Csak azért, mert a város semleges terület és erősen felügyelt, ez nem jelenti azt, hogy nyugodt is. Mikor létrehozol egy kereskedő állomást és rivális törzseket hívsz rá meg, az intrika gyorsabban fog tenyészni, mint a lóböglyök. A város a kémek és információ kereskedők melegágya. Sokakat bérelnek fel titkos és rossz hírű tevékenységek érdekében, és ezekért sokat is fizetnek. Anghali viszonylag biztonságos helyszín, hogy az ember veszélyes emberekkel üssön nyélbe üzletet. Időnként halott Névadókat találnak - egy üzlet balul ütött ki -, de a Kvesztorok kitartóak, és többször ráakadnak a bűnösökre, mint futni hagyják őket. A legtöbb ilyen esetben a bűnös vagy bűnösök a várost tettük után lóhalálában elhagyták, így a Kvesztorok nem tudják bíróság elé állítani őket, de hiányuk egyfajta bizonyítékként szolgál bűnösségükre. Ha bármikor is visszatérnek, ki lesznek kérdezve. A Kvesztoroknak jó memóriájuk van.

A kereskedelemről

A kereskedelem főleg a lóvásárok hagyományaiból ered, amikor a fiatal csikókat eladni vitték. De nem csak lovakat adnak-vesznek. Mindenféle hátasnak használható állat megtalálható a vásárban, az öszvéreken át a tundra szörnyig, néha még griffek is. De a csere-bere nem korlátozódik a hátasállatokra.

A vándorló törzsek fémeszközökre, egyéb késztermékekre, a pusztán nem termelhető és nem is fellelhető finomságokra cserélik portékáikat. A gyapjút, vajat, sajtot, füstölt húsokat, birka- ill. kecske nyájaik egyéb termékeit, és kézműveseik áruit: ruhát, csont- és fafaragványt, strapabíró és színes ruházatot, hangszert, ékszert és még sok más mindent, amit itt túl hosszú lenne felsorolni. Ha csak tehetik, hasznos dolgokra cserélik termékeiket, de nem idegenkednek elfogadni a jóféle ezüstöket se.

Rajtuk kívül más kereskedők és kézművesek is lakoznak a város területén. Ahogy már említettem, azok a mesteremberek, kiknek mesterségbeli eszközei nem egykönnyen szállíthatók, boltokat állítottak fel a Kereskedők Utcájában. A levegő kalapácsok csengésével, fúrók zörgésével, csigák nyikorgásával és termékeiket a legjobbnak kikiálltó kereskedők hangjaival van tele. De nemcsak fémműveseket találunk az utcában, hanem tímárokat, bőrműveseket, írnokokat, ételkufárokat és másokat is. Az utazó bármit megtalálhat itt, amire szüksége van, feltéve, ha van elég pénze rá.

A lóvásárok alatt a város kereskedése kivirágzik, az okosak azonban két vásár közötti időszakban szerzik be szükségleteiket. Ezekben a csendes időszakokban a kereskedők inkább a vásárlók kielégítésére törekednek, mint haszonszerzésre. Jobban igyekeznek áruikat eladni, hogy túléljenek a következő vásárig. Ez nem azt jelenti, hogy könnyebb lenne kialkudni a tisztességes árakat, de mindenképp más, mikor a kereskedő szűkös időket él és több időt tudd fordítani vásárlóira, mielőtt a soron következővel foglalkozna.

Az árak valamivel alacsonyabbak, mint máshol, mert a város nem vet ki adókat. Néhány kereskedő viszont szabályos időközönként adományokat ad Mynbruje Csarnoka, más Szenvedélyek vagy célok számára, biztosítva jóakaratukat mecénásuk számára. Ha a bolt környékén egy-egy Szendevély képére esik tekintetünk, nagy valószínűséggel a kereskedő az átlagosnál magasabb árakkal dolgozik.