Tánc és zene

A zene fontos része a terület nomád törzsi életének. Énekelnek utazás közben, hogy gyorsabban múljon az idő és, hogy tanítsák gyermekeiket. Szavalnak, miközben csatába lovagolnak. Az esték az általuk készített zeneszerszámoktól hangosak, mint például dobok, fuvolák, húros hangszerek és házi találmányok.

Az utóbbiak között említésre méltó a kirila, egy hosszú, vékony cső, melynek egyik végén nád, a testén pedig lyukak találhatók. A nádat a szájukba véve és belefújva szólaltatják meg, hangokat előcsalogatva a nád vibrációjával, és a fuvolához hasonlóan játszanak a lyukakon. Hangzása meglepően lágy, mint egy vízimadár mély-torkú rikoltása. Egy ismert változata a kirillin, ami több kirila-síp csatlakoztatva egy bőrzsákhoz (általában báránybendőhöz), egy külön csővel, amivel a zsákba fújnak levegőt. A legtöbb síp egy meghatározott hangra van hangolva, nádjaikat pedig a zsákból pumpált levegő rezgeti meg. A zsák alján található egyke sípból csalogatják elő a dallamot. Hangzása idegenebb a kirilánál. A többi síp hátborzongató, kísérteties nyögését túlszárnyalja a vad, metsző, magasabb hangzású dallamsíp. Félek belegondolni, hogy egy trubadúr mit csinálhatna egy ilyen eszközzel egy csatában.

Anghaliban nincsenek koncerttermek, és csak kevés vendéglő rendelkezik színpaddal, vagy akár csak egy kandallóval is egy bárd számára, de valójában nincs is szükség rá. A város estjének kezdetét a rivalizáló klánok himnuszainak hangja jelzi, és ezek a gyors, magas, siránkozó táncdallamok visszhangot keltenek a sátrak között és a poros utcákon. A táncosok csuklóin, bokáin csilingelő csengők és csörgődobok, a kirillin metsző rikoltása, és a húros hangszerek gyors, kusza pengése egybeolvadva alkotja a vérpezsdítő főritmust. Ahogy egy farmer egyszer mondta nekem: miért vennél tehént, ha a tej ingyen van?

Kereskedelem, jó ételek, zene és rengeteg információforrás. Mi többet kívánhatna magának egy törpe utazó tudós? Nagyon is elképzelhető, hogy öregségemre itt telepedek le.
-- Tarliman Joppos