Élelem és szórakoztatás

Két hétnyi szárított élelem és Vorst főztje után Anghali maga volt a kulináris élvezet. Be kell vallanom, hogy talán kicsit túlzásba is vittem a dolgot - az övemre egy újabb lyukat kellett fúrnom, hogy kényelmes legyen. Oly egyszerű önmagunk kényeztetése, mégis, ennyi sok jó étel szinte karnyújtásnyi távolságban...

Vorst főztje anélkül tölti meg a gyomrot, hogy lelassítaná a kart vagy megzavarná az elmét. Az étel táplálék, nem pedig szórakozás.
-- Hosten Shivak, Tarliman Joppos őre

Talán szükség van a helyi specialitások rövid áttekintésére mielőtt az azokat árusító létesítményekről beszélnék. Ahogy Barsaive többi területén, a kaerben töltött idő eredményeként - idegen népek és tradícióik hatása nélkül - a terület lakói egyedi konyhaművészetett alakítottak ki. Anghalinak megvan a maga stílusa és étkei, melyek nemcsak a területen vándorló törzsektől erednek, hanem ebben a kozmopolita környezetben azok hagyományainak érintkezéséből származó új ízek is.

A régióban használt fűszerek között a fokhagyma, a bors és az ecet dominál, a fogások legtöbbje pedig erősen fűszerezett. Egy ork keze nyomát gyanítom ebben, ők főznek hasonlóan. Másrészről a bors és az ecet jó természetes tartósítók, és elrejtik a már nem éppen friss ételek zamatát. Ez talán megmagyarázza előfordulásukat. Bármi is legyen az oka, a menün sok borsos húsételt és savanyúságot tartalmaz, néha csípős erőspaprikával tetézve.

A legismertebb étel természetesen a veroniki. Ezeket az apró gombócokat kirántják és a legkülönfélébb módokon szolgálják fel. Főételként hússal és/vagy zöldségekkel töltik meg, általában erőteljesen fűszerezve, ami mellé könnyű mártást szolgálnak fel tálaláskor, hogy  a ropogós gombóckák ne ázzanak el. Desszértként tejföllel vagy mézes gyümölccsel töltik, édes fűszerekkel szórják meg. Az utazónak észben kell tartania, hogy a veroniki igen laktatós, és hogy amit rettentő kis adagnak ítélt meg, az a végén még kifoghat rajta.

Egy másik említésre méltó édesség a medivnyki, egy t’skrang fűszerekkel készült mézes sütemény. A kustiss erőteljessége ellensúlyozza a mézes búza émelyítő ízét. Aszalt gyümölcsöket is sütnek bele, ha épp van raktáron.

Nem csoda, ha lazítania kellett az övén. Már csak az olvasásától is hízok!
-- MTekele Felhőfutó

A nomád törzsek általában grillezik vagy sütik a húst a nyílt tűz felett, vagy ragunak/pörköltnek főzik meg. Azonban a városban más megközelítést tartanak előnyben. Ott a húst tojással zöldfűszeres bundában forgatják, majd átsütik. Bár az eredmény kissé zsíros, de élvezetes. Természetesen ez kicsit drágább, mint egy egyszerű ragu, és utóbbi szerény pénzű utazók számára is elérhető.

A zakushi egy olyan szó Anghaliban, aminek jelentését - “apró falatkák” - érdemes tudni. Nem ismerem a szó eredetét, de azok az utazók, akik komolyan keresik az étkezési élményeket, nem árt, ha megjegyzik. A zakushi ujjnyi alakú és nagyságú élelem, melyet az asztal közepén lévő tálban helyeznek el. Az étel ízesítése létesítményről létesítményre, napról napra más és más, sosem egyhangú. Édestől erősig, langyostól tűzforróig változik; rántják, sütik, hengerelik, töltik, grillezik, párolják vagy éppen nyersen tálalják. A forró ecetes répa ízűtől óvakodj. A zakushi-t ekkor apróra tört fehér, néhol lila darabkákkal töltik meg és valami pirossal megszórják. Két korsó törpe sör kellett ahhoz, hogy tompítsam szám lángolását.